VANDA SZEMSZÖGE:
Vic e-mail címéről küldtem neki egy e-mailt hogy holnap jelmezes nap lesz. Olyan vicces lesz mikor beállít majd valamilyen bolond jelmezben és mindenki rendes ruhát visel.Ráadásul Vic küldte azt az üzit így rá fog haragudni,nem másra és ezt nem nagyon lehet kimagyarázni ugyanis az IP cím is Vicé lesz.
Másnap be is vált a tervem,a kis angyal hozzá illő jelmezben esett be az iskolába:Angyalnak öltözve.
Mindenki rajta nevetett és csúfolták.Gondolom mondani se kell hogy Vic utána futott amint kiment az iskolából...Utánuk pedig én is hogy kihallgassam a beszélgetést.
-Jól vagy?-ült le mellé-
-Hagyjál!-kiáltott rá-
-De mi történt?-kérdezősködött-
-Visszaéltél a bizalmammal az történt.Ciao-ment el-
Látni azt az értetlen arcot illetve azt hogy a csaj felhúzta magát leírhatatlan öröm volt.
Az igazgatónő azt rendelte el ennek az eseménynek a hatására hogy mindenki öltözzön be másnap valaminek.Elegem volt abból a csajból!Mindenesetre meghallottam hogy a kis barátai angyalnak öltöznek majd így mi ördögök leszünk hogy legyen egy kis harchelyzet.
Arra azonban nem számítottam hogy az angyalok is harcolnak. Mondjuk persze kiállnak egymásért így hátha kevésbé látszik milyen szánalmasok.
-Mi folyik itt?-rontott be Mrs.Ferro-
-Mi csak kiálltunk Chanel mellett a tegnapi után.-mondták az angyalok-
-Ms.Moor azonnal magyarázatot követelek arra hogy miért zaklatja a diákokat akiket maga annyira hidegen hagy hogy az már leírhatatlan közöny.-faggatott-
-Ez nem igaz én egy igazi istennő vagyok mindenki imád.-
-Igen beverni azt a hülye 0-ás IQval rendelkező szőke fejedet a falba!-esett nekem Alexis-
-Ms.Costa kérem viselkedjen.-rántotta el tőlem Mrs.Ferro-
-Ms.Moor maga mélységesen megalázta a stúdió hírét ezzel a jelentettel nem ezt tanítjuk maguknak hanem a zenét.Kifelé!-utasított ingerülten-
Nem értettem sehogy hogy miért védi annyira őket...Nem jobbak mint én.Sőt!
VIC SZEMSZÖGE:
Chanel majd felrobbant dühében és fogalmam sem volt mi történhetett mivel én semmit nem tettem vele.
Megpróbáltam megkérdezni,de rám sem nézett és elviharzott valahányszor meglátott.
Úgy döntöttem hogy elkezdek melózni hogy segítsek a kávézóban és annyival is több esélyem legyen kideríteni mit hallott vagy látott.
Willfred behívta és elmondta neki hogy Ő fog betanítani a szabályokra meg minden másra.Szinte villámlott a tekintete amikor hallotta az utasításokat.
Kimentünk a konyha elé és elmondta a szabályokat.
-Elsősorban babapofi mindenről,még arról is ha levegőt vesznek is számlát adsz,másodszor pedig ha leöntöd a vendéget vagy eltörsz valamit te fizeted meg a kárt illetve a vendég következő rendelését,harmadszor nem késel,kedves vagy és mosolyogsz a vendégekkel,negyedszer pedig ne állj az utamba meló közben és ne érj hozzám különben kicibálom a belső szerveidet,egyenként.Világos?-vágott hozzám egy jegyzettömböt-
-Igen.-vágtam rá-
Majdnem két hete melóztam és láttam hogy bármi is történt nem fogom megtudni és ő pedig nem fog meghallgatni.
Egyik este gondoltam, rég volt hogy ránéztem az e-mailjeimre így bejelentkeztem hogy megnézzem és ekkor világosodtam meg...Valaki tudja a jelszavamat,és be tud lépni az internetes portáljaimba anélkül hogy észrevenném,vagyis amíg nem csinál rajtuk semmit addig nem látom hogy fent van és garázdálkodik az IP címe pedig az én gépemé.
Másnap megpróbáltam elcsípni Chuchyt de nem állt meg és nem hallgatott végig.Záróra előtt láttam hogy az öltözők előtti szűk folyosón pattogtat egy teniszlabdát így odamentem hozzá.
-Chanel figyelj.-
-Nem,nekem veled nincs miről beszélnem.Itt nincs de és nincs magyarázkodás.Na szia-próbált meg elmenni mellettem-
-Nem figyelj valaki feltörte a netem kódjait.-magyaráztam-
-Nem izgat.-vont vállat -
Nem tudom mi ütött belém de ahogy ránéztem nem tudtam mit kezdeni az iránta érzett dolgokkal és megcsókoltam.A reakciója bár számítottam rá,de eléggé meglepett ugyanis kaptam tőle egy hatalmas pofont aminek a nyoma ott volt egy pár napig az arcomon.
Este csak is arra a pár percre tudtam gondolni amit azon a szűk öltözők közti átjárón töltöttünk el.
A haverjaimmal beszélgettem,elmeséltem nekik a történteket és valami megoldást akartunk találni a helyzetre,így kiagyaltuk hogy csapdát állítunk a netrablónak.
Miközben tervezgettünk a szőke csapás bejött és leült mellém,mintha lenne értelme,úgyis kizavarom.
-Ma nem láttalak.Hogy hogy?-kérdezett-
-Úgy,hogy nem izgat mit csinálsz és élem az életem olyan messze tőled amennyire csak lehet.-válaszoltam-
-Gyertek le vacsizni.-jött be anyu-
-Rendben.-kapcsoltam ki a gépet és kijelentkeztem minden programból-
Lementem és próbáltam köztük maradni,hogy ne kérdezősködjenek,de megcsörrent a telefonom.
-Figyi észkombájn!-harsogott Melody-
-Visszahívlak nyugi.De most...-
-De most pont nem izgat mi jó neked.Nem hívsz vissza meghallgatsz!-mondta határozottan-
-Rendben,mondd.-hagytam rá-
-Nos tehát hol is kezdjem....ja igen megvan kicibáltatom a belsőségeid egy sereg keselyűvel és egy traktor elé vetlek!-kiabált-
-Kihallatszik!-csitítottam-
-Leszarom-vágta rá-
-Most ezúttal...ja már tudom.Az nem tudom mi volt csak jött.-mentegetőztem-
-Kedves drága leendő halott...Ha nem vagy egyenes és lovagolsz a bizalmán inkább minél hamarabb hagyd békén őt.Sokat szenvedett és nem kellesz toldásnak te is oké?Vagy állj mellette,de úgy hogy akár háborúba is elmész érte vagy hanyagold!-oktatott ki-
-Tudom,de az aki írt az nem én voltam!-vágtam rá-
-Figyu én ismerlek és ezt még el is hiszem Ő viszont senkiben nem bízik.Benned bízott és most ez volt nem ismer így nem hisz neked.Nyerd vissza ha a végsőkig hajlandó vagy elmenni érte,vagy ne keresd ha túl sok neked az építgetése .-folytatta a fejmosást-
-Látszik is rajta hogy nehezére esik a bizalom,de tényleg nem én jelentkeztem be.-válaszoltam leereszkedően-
-Inkább hagyjad Vic.Nem fogja izgatni mit akarsz a mai délután után.Ha azt kihagytad volna a sorból,akkor még esetleg meghallgatna ha rásegítek nála,de ezen én se tudok segíteni.Pedig majdnem szépen jöttél ki ebből a dologból.Na mindegy megyek,mert tanulnom kell szia.-mondta ki a végszót-
-Szia.-tettem le-
-Ki volt az?-kérdezte anyu-
-Egy osztálytárs,valaki babrált az osztály adataival a gépben,azért hívott hogy majd megkérdeznek mindenkit aki gyanús-rögtönöztem valami hihetőt-
-Rendben.Akkor jó étvágyat.-mosolygott-
-Köszi nektek is.-zártam le a beszélgetést-
-Érdekes hogy engem a suli csillagát még nem hívták.-szólalt meg Vanda-
-Mert te senkit nem izgatsz.Úgyis tudják hogy te voltál.-mosolyogtam-
-Miért lenne nekem a sztárnak hasznom a piszkálásból?Hogy Chanel és Melody félék jöjjenek még többen?Köszi nem.-egozott-
-Bocsánat.Azt hiszem elfelejtettem valamit.-álltam fel-
-Mit?-kérdezett apu-
-Eltenni a házimat de el fogom felejteni és egyest kapok ha nem lesz velem.-adtam magyarázatot-
-Utána siess le-utasított apu-
-Jó.-forgattam a szemem-
Felmentem és igyekeztem nyugtatni magamat valamint elterelni a gondolataimat Vanda hülyeségéről.Arra gondoltam hogy szép lett volna a csók ha nem vágnak pofon utána ráadásul olyan dühös tekintettel amivel ölni lehetne.
Próbáltam reális időt fent eltölteni hogy ne legyen gyanús hogy valójában csak kitombolom magamat,és semmit nem felejtettem el.
Lementem és próbáltam minden baromságot lenyelni amit beszéltek körülöttem...Nagy részét nem is hallottam mivel lélekben teljesen máshol kalandoztak a gondolataim.
Felhívtam Chanelt hátha felveszi,és nyugodtan tudok beszélni vele.
-Szia-vette fel-
-Szia.Bocsáss meg a délutániért nem tudom mi ütött belém.-kértem bocsánatot-
-Miért hívtál?-kérdezte unottan-
-Csak hogy jól vagy-e.-mondtam-
-Ha nem ahhoz is mi közöd?-kérdezte-
-Csak tudni akartam.Aggódtam hogy mi van.-próbáltam nyugtatni-
-Tudok arról amit Melloval beszéltél.A legjobb barátnőm mindent elmondunk egymásnak.Egyezünk meg abban hogy nem akarok a kelleténél több időt a közeledben eltölteni és te se akarj a közelembe férkőzni.Nem tarthatsz senkit közel magadhoz ha közben a lehető legtávolabb vagy önmagadtól.Szia-tette le-
Amint letettem bejött a szőke istencsapása és faggatni kezdett de nekem csak Chanel utolsó mondata kavargott a fejemben "Nem tarthatsz senkit közel magadhoz ha közben a lehető legtávolabb vagy önmagadtól".Nem is tudatosult bennem a kérdése.
-Kivel beszéltél?-kérdezte újból és újból amíg a szüleim is bejöttek-
-Tessék?-néztem fel meglepve-
-Kivel beszéltél?-kérdezte anyu-
-Nem fontos.-vontam vállat-
-Csak fontos ha tíz perce állok itt de te csak bámulsz.-morgott Vanda-
-Ha rád tartozik tudsz majd róla,ennyi-válaszoltam visszatérve-
-Fiam kezdesz kikelni önmagadból.Ajánlom hogy térj észhez reggelre.-csapta be az ajtót apu-
Ezzel a gondolattal aludtam el,és reggelre rájöttem hogy mit akart jelenteni.Azt hogy ha tényleg közeli,szoros kapcsolatokat akarok akkor bizony nem azt kell néznem hogy a szüleimnek mi jó hanem hogy mi tesz jót nekem.
Reggel teljesen jókedvűen és magabiztosan keltem fel.Egyből tudtam hogy mit akarok megtenni aznap,és az a teljes őszinteség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése