CHANEL SZEMSZÖGE:(Naplója)
Az elmúlt pár napban egyre jobban utáltam Vicet.Elsősorban amiatt hogy miatta rajtam nevetett mindenki,másrészt mert hazudott is hogy nem Ő volt.Utána még meg is csókolt ami elég gáz elsősorban azért mert neki van csaja,a harmadik ok amiért ennél is jobban utáltam az hogy barátnője volt,de közben rám hajtott.Szóval elég mélyre adta azt a bizonyos mércét.Nicoval sokat parodizáltuk az őt körülvevőket és őt ugyanis nincs is annál viccesebb mint nevetni és nem a saját balgaságodon.
Utána pedig meglepett a parkban történtekkel,ahogy teljesen őszintén beszélt,meg persze az ahogy nemrég felvállalta a balhét anyu előtt,hogy ne szívjunk Nicoval szintén szép volt tőle.Tehát elkezdtem kicsit barátibban szemlélni és rájöttem hogy nem sarkíthatom le őt,mert senki sem érdemel ilyesmit.Szóval beszélgetni kezdtem vele ismét.
Aztán az események kavalkádjában valahogy eljutottunk oda hogy...
Ott ültünk a zeneterem padlóján mi hatan ahogy a többiek is lelkileg csatlakoztak hogy kiálljunk egymásért.
Bámulatos volt az az érzés amint ott ültünk mintha mindenki más aki nem értheti ezt az egészet eltűnt volna.
Csak mi és a bensőséges hangulat maradt meg a térben.Olyan felszabadító telítettséget éreztünk ami megfoghatatlan és leírhatatlan volt.Ki-ki a gitárját pengette ki -ki zongorázgatott és mások daloltak mellé.Ezen az estén a zene zengte be a levegőt és ez senkit nem zavart.Igazából az összetartás amit tanúsítottunk átragadt a sulira,ki- ki helyzetjelentést írt míg mások letáboroztak és vettek nekünk kávét vagy transzparenseket készítettek támogatásuk jeleként.Mellesleg az is tetszett ahogy Mrs.Ferro is kiállt értünk szinte ösztönösen.Megértettem miért írta apu hogy ez az a hely ahol soha senki nem áll egyedül amíg tehetséges és igazságos.
Egész este nevettünk és táncoltunk hogy ne aludjunk el és remek volt a hangulat.Olyanok voltunk mint a kis gyermekek a tábortűz körül.
Ilyenek voltunk néha zabolátlanok máskor ártatlanok és jók.Szóval változatosak vagyunk és kiszámíthatatlanok de ez a szép bennünk.Ha belegondolok mennyire más a háttere a diákoknak meglep hogy nem tört ki egyfajta viszály egyes csoportok közt.Jó igen oda -oda szóltak egymásnak,de attól még összetartó és egymásért harcoló közösséget alkotnak,kivéve néhányakat de ők senkit se izgatnak.
Eltelt az első alvás és evés mentes napunk,az első kellemetlen hatás az éhség okozta elég zavaró gyomorkorgás és kissé agresszív hangulat volt,amit még elütött a kialvatlan hülyeségek hada.
Sokat kacagtunk és agyaltunk az álmatlanság megoldásain Elsősorban a kávé,energiaital és hülyülés volt a válasz a kérdésre.
Közben átírtunk néhány dalt akusztikus verzióba is azokat amiknek még nem volt alapja pedig meghangszereltük.Mi a lányokkal koreografáltunk is amiből nagy táncoló színkavalkád lett ugyanis mindenki csatlakozott aki csak ép volt és tanuló.Valamilyen szinten mindenki érezte és értette mi zajlik éppen annak ellenére is hogy sokuknak a konkrétumokról fogalmuk sem volt.
Második nap:
Az agresszió amit az éhség gerjesztett eluralkodott rajtunk így csak feküdtünk és zenét hallgattunk hogy ne aludjunk el.Becsuktuk a szemeinket olykor -olykor hogy ne száradjanak ki,de ennyiben ki is merült az úgynevezett alvás.Egyre kétségbeesettebben ittuk a folyadékokat hogy legalább annyi kalóriát kapjunk.
Egyébként viccesen festhetett ahogy mi ott feküdtünk egymás mellett a padlón,ezt abból gondolom hogy már belülről is az volt nemhogy kívülről.
Harmadik nap:
Néhány társunk dobott egy -egy csomag kekszet,amit óvatosan csipegettünk el mikor egy két percre magunkra maradtunk.De valójában a felszín alatt már mind szerettük volna abbahagyni ezt az egészet.Éhesek voltunk,éhesek és fáradtak ráadásul pokolian fájt a fejünk a folyamatos pörgés miatt.A szülők orvost is hívtak aki megerősítette őket abban a hitben hogy ha nem engednek sürgősségire kerülünk mind.
Negyedik nap:
A doki már szinte könyörgött a szülőknek hogy nem vészes ez a suli,a gyerek egészségéért cserébe.Hmmm....Igaza volt.
Estefelé végül is a szülők beadták a derekukat mi elmentünk a legközelebbi Mc Donald's -ba és szinte kiettük azt a vagyonából...Talán műkaja még sosem esett ennyire jól egyikünknek sem.
Miután kialudtam magam be kellett lássam magamnak is,hogy érzek valamit Vic iránt,ha tetszik ha nem.Éreztem a vibrálást amikor beszéltünk,és érdekes hogy az elvárásaimmal ellenben talán még nálam is jobban bírta a négy napot!Egyébként azt is megfigyeltem hogy mindent viccesen fogott fel amit lehetett ami szimpatikus volt.
De miért is ültünk mi a zeneteremben négy napig? Mert Vic szülei kiakadtak és ki akarták íratni a suliból,de mi sztrájkoltunk érte.Ugye milyen jó fejek vagyunk?
VIC SZEMSZÖGE:
Tény és való hogy Chanel az új lány meg minden,de attól még senkinek nincs joga hogy megalázza mert valamennyiünknél jobb.Ráadásul a jelmezes malőr után a srácok undorítóan csúfolták hogy majd ők letörik a szárnyait meg hasonlók. Én igyekeztem befogni a szájukat,de sokaknak nem sikerült.Aztán mikor végre sikerült beigazolnom hogy nem én küldtem az e-mailt elkezdődött a táncpróba ahol kicsit hülyültünk amíg a jókedv gyilkosok meg nem jöttek.Tudtam hogy ez volt az utolsó húzásom...Chanel nem az a lány aki eltűri hogy játsszanak vele.
A próbán volt egy csúnya kis jelenet Vanda és Chanel közt,nyilvánvaló hogy kit védtem...
-Figyu attól hogy apád ide járt nem leszel jobb sőt.-piszkálta Vanda-
-Attól hogy szétteszed a lábad pedig nem leszel több!-vágott vissza Chuchy-
-Igaza van,egyébként meg az hogy nem kötsz le mert unalmas és semmilyen vagy nem az Ő hibája miatta csak beláttam hogy önmagam megtalálása a fő célom semmi más.-szóltam közbe-
-Te kussolsz,te pedig akadj le apámról vagy a falba kenlek és kitépem a beleidet majd végigvontatlak a földgolyón.-ordibált Chanel-
-Jaj szegény nem is tud mit mondani szánalmas és tehetségtelen.-nevetett Vanda-
-De tudok,azt hogy egy hajszálamban fényévekkel több tehetség van mint a te egész életedben.-lökte odébb-
-Ezt apád hazudta neked vagy Vic?-vigyorgott a rohadék-
-Ha még egyszer szádra veszed apámat megdöglesz!-szorította a falhoz és megcibálta a haját majd elrohant-
Én gondolkodás nélkül utána futottam,mert tudtam hogy szüksége lesz valakire aki mellette van.Láttam hogy potyognak a könnyei ahogy ül a padon.
-Jól vagy?-ültem le mellé a parkban lévő padra-
-Miért izgat?Miattad nevet rajtam mindenki.-csóválta a fejét a könnyeit törölgetve-
-Nem,az nem én voltam.Figyelj lehet egosnak látszottam,de nem vagyok az.Nem lennék képes bántani egy olyan lányt akit nem ismerek teljesen.Pláne nem azt aki...hagyjuk.-vágtam le a mondat végét-
-Aki mi?-kérdezett vissza-
-Aki ennyire megváltoztatott.-vágtam rá-
-Megváltoztatott?-kérdezett vissza meglepve-
-Igen.Melodynál is nagyobb hatást gyakoroltál rám.Meg akarlak óvni,nem akarlak megbántani és főképp elveszíteni nem.Kevesekért állnék fel úgy mint érted tegnapelőtt.Sőt talán rajtatok kívül senkiért-mondtam és magamat is megleptem vele-
-De tudd hogy én nem pasizni jöttem ide.-szólalt meg hosszas csend után-
-Tudom.De én szeretnék része lenni annak a kavalkádnak ami van körülötted.Igaz vannak érzelmek amiket nem tudok kiverni a fejemből,de nem akarok távol lenni tőled.Beteges de ez alatt a két hét alatt ilyen változásokon mentem keresztül.-magyaráztam neki-
-Mindenesetre egyenlőre nem akarok pasit,és két hete vagyok itt.Nem sietek sehová.-meredt maga elé-
-Tudom,nem is gondoltam hogy egyből csapot papot félretolva a karjaimba omlasz,nem olyan vagy tudom.Csak ki kellett mondjam.Na megyek,mert tanulni kell,meg ma még melózunk-álltam fel-
-Okés majd beszélünk-köszönt el-
A történtek után haza mentem és a szobámba vettem az irányt a gitárom idegnyugtató társaságába.Elkezdtem kidolgozni egy témát de az első mondatom után bejött a ribanc és belezavart a szférába.
-Figyu Vic drága.Láttalak tegnap...Melodyval is és Chanellal is. Őszintén megmondom hogy azt hittem ennél több eszed van...-karolt volna át de ellöktem-
-Ha jót akarsz elfelejted a mexicoi csajt.-fenyegetett-
-Magamnak akarok jót és nekem az a jó ha lesz végre egy tisztes barátnőm-vettem fel a füzetet és a gitárt-
-Jaj szegény ördög azt hiszi szerelmes.Mit tudsz te.-gúnyolt-
-Mert te többet tudsz...-forgattam a szemem és folytattam az írást-
-Jaj kérlek...-nyafogott-ez nem számít. Itt az számít hogy jogilag köt a szerződés tudod-
-Nem izgat.-vágtam rá-
-Pedig kéne neki!-háborgott-
-Menj ki ciao!-mutattam az ajtóra és megcsörrent a telefonom-
-Ki az?-nyávogott-
-Közöd annyi mint eszed tehát semmi.-vettem fel-
-Szia,holnap mikor lesz a próba elkéstem óráról és nem kérdeztem meg.-szólt bele Chuchy-
-Egyből suli után.Tánc lesz?-kérdeztem én is-
-Igen ha el tudok lógni,tudod anyum nehéz eset.-adott igenlő választ-
-Okés,de ha kell mondd azt neki hogy spanyolozni jössz.-javasoltam-
-Oh köszi de elég volt az a hazugság amibe akkor rángattalak,vagy hogy mondjam-mentegetőzött-nem akarlak belerángatni még jobban-
-Jó de ha mégis kellene akkor nem baj ha ezt mondod.Csak dobj egy üzenetet hogy tudjam.-makacskodtam-
-Rendben,köszi.-mondta kedvesen-
-Jaj tényleg Mrs.Ferro üzeni hogy a jelmezed hatására tényleg lesz egy jelmezes bál.Azt mondta tetszett neki amit csináltál.-nevettem-
-Fogd be!Tényleg?-lepődött meg-
-Bizony!-vágtam rá-
-Na nem...Mindenki angyal vagy mi?-kacagott-
-Nem tudom...Igazából másnap jelmezben ment mindenki sokan angyalnak öltöztek szolidaritásból-tájékoztattam-
-Oh remek...Trendet teremtettem.-nevetett-
-Igen...én is azért voltam fehérben...Nem találtam szárnyat.-
-Pofa be.Jaj istenem az egész olyan ciki-szégyenkezett-
-Nem szerintem nem.Cuki voltál.-mosolyogtam-
-Köszi.De nem bók?!-kérdezett-
-Nem...-vágtam rá holott annak szántam-
-Figyelj tudom hogy mit érzel de nekem ehhez jóval több idő kell.-mentegetőzött-
-Tudom nyugi.-nyugtattam-
-Köszi.Sokat jelent a türelmed.-
-Figyelj nekem már az is sokat jelent hogy a bizalmadat élvezem.Na jönnek a szüleim leteszem,majd hívlak.Szia-köszöntem el.-
-Okés szia-tette le-
-Vikram kivel beszéltél?-jött be anyám-
-Egyik osztálytársammal.Megkérdezte hogy mikor lesz óránk holnap-válaszoltam-
-Melyik osztálytársad volt az?-faggatott tovább-
-Chanel!-vágta rá Vanda-
-Még mindig nem értem mi közöd ahhoz hogy kivel beszélek-
-Az hogy megmondtam neked hogy nem beszélsz azzal a lánnyal-kiabált anya-
-Zavar hogy boldog vagyok?-vetettem oda-
-Tessék?-
-Mindegy.-pengettem a gitárt-
-Tedd le a gitárt!-utasított-
-Kösz nem-pengettem tovább-
-Ha még egyszer így viselkedsz megnézheted magad.Mégis mit képzelsz hogy beszélsz.-háborgott anyu-
-Úgy mint akinek elege van.-vetettem fel-
-Mi ez a lárma fiam?-lépett be apu-
-Ja persze....csak én.-hangoltam át a gitárt-
-Úgy vélem hogy a gitár nincs jó helyen nálad.-próbálta meg elvenni a gitárt-
-Szerintem de, de tökéletes helyen van itt a kezemben.-vágtam vissza-
-Elég volt ebből a viselkedésből.-fakadt ki apa-mióta csak gitározni kezdtél úgy viselkedsz mint egy idióta amióta meg az a lány is itt van mintha a földön se járnál édes fiam.-
-Van az úgy.-vontam vállat-
-Mintha nem is te lennél Vic.Az a Vic akit én ismerek nem adja meg magát és nem vegyül a pornéppel.-szurkálódott Vanda-
-Ja de az a Vic csak a ti képzeletetek szüleménye szóval el is felejthetitek,mert sose létezett.-vetettem oda-
-Miről beszélsz lányom?-fordult Vandához anyu-
-Tegnap nem csak Chanellel töltöttél sok időt hanem Melodyval is nemde?-vigyorgott-
-Igen,ja mert mindkét lány a barátom.-mosolyogtam pimaszul-
-Fiam te velem ne legyél nagyképű-utasított rendre anya-
-Ja mert látszik rajtad hogy annyira baráti a hangvitel.-szólt be Van-
-Na most volt sok.Szeretném a magam életét élni.Nem izgat az üzlet,és a pénz.Szeretnék végre rendesen zenét tanulni és azt csinálni amit akarok.Eleinte játék volt de most már nem tudok élni nélküle,és olyan mint a szerelem,felvillanyoz.-ábrándoztam-és igen is nem vagyok önmagam nélküle-
-Jaj de költői na add ide a gitárt és a füzetet.-tartotta a kezét-
-Nem megy.-pengettem ismét-
-Rendben fiam...Nem járhatsz többé abba az iskolába!-csapta be az ajtót-
Másnap bementünk az iskolába az órákra,beszélgettem Chuchyval a
történtekről és volt egy remek ötlete hogy oldjuk meg.
-Jó napot gyerekek.-jött be az órára Mrs.Ferro-
-Jó napot tanárnő.-köszöntünk-
Egész órán Chanellal SMS-eztünk és a tervünket tökéletesítettük.
Mrs.Ferro is kiszúrta hogy nincs minden rendben így odajött és megkérdezte hogy tud-e segíteni. Annyira szeretem azt a nőt...annyira egyenes és őszinte valamint nagyon nevelő szándékú és anyaian törődő és roppant tehetséges. Beavattuk a problémába és ő azonnal segíteni akart,és segített is mikor a szüleim odaértek.
-Igazgatónő.Jó napot. Szeretnénk kiiratni a fiunkat az iskolából.-jelentették be-
- Sajnos nem tudom ezt a szívességet megtenni önöknek.-mosolygott szembeszegülően-
-Mégis mit gondol?-lepődött meg anya-
-Sajnálom a fia tehetséges és nem akar elmenni tehát a távozását nem hagyom jóvá valamint a tulajdonossal írt szerződést is fel kell bontani amibe neki is bele kell egyeznie de nem fog.-tájékoztatta-
-Amúgy is marasztalnánk.-csatlakozott Chanel-
-Mert?-kérdezte lenézően anyu-
-Mi van utálom de tehetséges!-vont vállat-
-Köszi.-mosolyogtam-
-Szerintem hagyniuk kellene hogy a fiuk felfedezze önmagát,mert nem attól lesz jó ember hogy önző szemétláda.-érvelt tovább-
-Ki kérdezett angyalom?-gúnyolta Vanda-
-Kussolj mert kiverem a festéket a fejedből.-fenyegettem-
-Mégis hogy beszélsz fiam?-kiabált apu-
-Na jó vegyék már észre hogy a fiuk lassan felnő és a saját szívét követi.-vett védelmébe Chuchy-
-Neked mi közöd hozzá?-esett neki apa-
-Az hogy a barátom.Igaz nem túl rég de haverok vagyunk és igenis ki fogok állni mellette.Na ez hogy tetszik? -váltott agresszívabbra Chanel-
-Shhh!Nyugi...Ha egy hippie kiborul az nem tréfa-próbáltam csökkenteni az indulatokat-
-Ki hippie?-kérdezett vissza Vanda-
-Yo...tu idiota.-forgatta a szemét Chanel-
-Ezt azért még érti....Elvileg ...de ha nem....Akkor egyet kell értsek Ja várj mindenképp egyetértek-nevettem-
-Libre soy amigo...Azzal értesz egyet akivel és amivel akarsz.-kacsintott-
-Hmm esta es verdad.-helyeseltem-
-Naturalmente esta es.-mosolygott-
-Fiam Én nem értelek.Mi ér annyit ebben a másodosztályú lányban hogy enyit vitázz érte?-
-Személyiség,kellem,tehetség,igazság,élet-soroltam fel-Vajon mi...-
-Ácsi most egészen pontosan rólad van szó.-mutatott rám elterelve magáról a szót-
-Na jó tök mindegy maradsz amigo maradsz!-ölelt át Melody-
-Maradok ,de még mennyire-mosolyogtam-
-Egyre mélyebbre süllyedsz Vic-csúfolta Vanda-
-Ha az igazság gáz akkor szeretnék cikis lenni.-kacsintottam-
-Amigo messzire mész.Nyugi úgyis maradsz.-nevetett felvágva Mel-
-Igen de nem beszélhettek többet.Mióta a fiam ismer titeket a feje tetejére fordult a személyisége.-
-Azzal beszélek akivel akarok.Imádom ezeket a csajokat és nem fogom hagyni mégegyszer őket.-karoltam át őket-
-A-a haver!-lökték le a karomat-
-Ikrek lehetnétek.-nevettem-
-Sí!-ölelték át egymást-
-Érdekes amúgy hogy amikor kell valaki aki támaszom lehet akkor Vanda sosincs ott de ők igen.-mondtam tűnődve-
-Na ez is igaz.-vágta rá Mello-
-Mint mikor szükségem volt a könyvre egy órára.Vagy amikor eltört a lábam és ő kísért el a dokihoz és te sminkeltél közben és végignézted az egészet.-emlékeztem vissza-
-Nem is...-
-Nem is izgatott babám.-vetette oda Mel-Nem érdekel csak egy dolog:hogy lefeküdjön veled.Most pedig hogy szerelmes nem fogja megtenni,nem mintha eddig megtette volna,de most már semmiképpen sem és azért hisztizel.-
-Látszik hogy nem érdekel Vic.Ez tény és való.-tette hozzá Chanel-
-Honnan szeded?-kérdezte Vanda-
-Mert akkor most érte harcolnál nem ellene.-válaszolt egyszerűen-
-Jó elegem volt!Ha ki akartok íratni nem fogok enni és aludni amíg vissza nem írattok.-ültem a padlóra-
-Csatlakozok.-vágta rá Chuchy-Mi az?Az lehet hogy nem túl rég nem akarlak kinyírni de attól még tehetséges vagy,és kiállok melletted ja és nem azért de nekem is hasonló bajom van...ismered a sztorit.-
-Jaja tudom.-válaszoltam-
-Én is csatlakozom.-ült le Mel is mellénk-
-Na látod őket lehet barátnak hívni-öleltem át őket-
-Vedd le a retkes patádat rólam...és ölelj át te mocskos állat!-ölelt át Chanel-
-Pedig fürödtem most miért bántasz?-tettettem sírást-
-Na de Víc az az én csajom.-pöckölt fülön Mely-
-Igen tudom neked is te állat.-öleltem át őt is-
-Köszi így máris szebb az élet.-nevetett-
-Na ugye?-bólintottam-
-Várj mi nem eszünk?-nézett meglepve Chanel-
-Késő bánat...-gúnyoltam-
-Jó lesz az.Úgyis kibírjuk.-vont vállat Melody-
-Ja mint a New Yorki patkány-dogot.-nevetett Chuchy-
-Fúj!Ne is emlegesd.-temette az arcába a kezét-
-Lányok...ti tudjátok különleges kis lények vagytok.-néztem meglepve rájuk-
-Haha tudjuk.-kacsintottak-
-Ti mik vagytok?Ijesztő ahogy egy csináljátok.-jegyeztem meg-
-Mi vagyunk egymás eltitkolt ikrei.-kacagott ördögien Mel-
TWITTER:
I guess we won't sleep much amiga =D @mel_torres <3
@mel_torres: We all have that ONE friend who keeps us in trouble but ... @VicChadwick @Chanelfarell hahah don't fall asleep
@VicChadwick:@mel_torres @chanelfarell I guess she won't fall asleep until I'm gone =)
@Chanelfarell: @VicChadwick @mel_torres Sí I stay awake as long as I can...Please wake me up if I fall asleep guys =)
@mel_torres: @chanelfarell @VicChadwick Ohkay we wake up eachother. =) But Someone's got the guitar @nico_farell =D
@nico_farell: @mel_torres @chanelfarell @VicChadwick I won't leave you alone guys I gotta join <3 =)
@RocioChadwick: Hey @nico_farell @mel_torres @chanelfarell @VicChadwick what about me? =D don't do this shit without me! I'll join!
Amíg tartott a mi kis akciónk rengeteget beszéltem Chanellel és még jobban megláttam benne azt amit eddig is imádtam benne-Realitás,életrevalóság,kedvesség,és őrültség.
Ez az egész teljesen más mint amit vártam volna magamtól.Egyszerűen még magamat is megleptem ezzel a tettemmel de végül is nem bántam meg egy percet sem a sztrájkból.Azt sem gondoltam volna hogy egy lányhoz tudok így viszonyulni aki tetszik nekem.Képes voltam úgymond távol maradni azért hogy neki kedvezzek és úgy éreztem hogy ezt ő is észrevette rajtam azalatt a négy nap alatt.Másképp kezdett viselkedni vagy csak nem aludt és a fáradtság miatt volt más.Ki tudja...
Amint vége lett a koplalásnak és virrasztásnak elmentünk és jól teleettük magunkat majd mindenki hazament alvásmaratont tartani.
VANDA SZEMSZÖGE:
Megint minden Vicnek kedvez,ami nekem rohadtul előnytelen.Ráadásul sokat beszélt azokkal a spanyol libákkal,ami szintén nem jó pont számomra.A végén még felnyitják a szemét és ráeszmél arra hogy szabad is lehet.Mellesleg láttam rajtuk hogy nem közömbösek többé.Egymás mellé ültek,vagy feküdtek és akár órákon át is beszélgettek és elég gyakran nevettek fel.Nagyon nagyon kell egy súlyos ellenérv a kapcsolatuk ellen különben a végén még szerelem lesz belőle.Kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás ráadásul Vic ismét rátalált arra a nagyszájú libára akit a barátjának nevez.Nem igaz hogy ennyire nem tud megülni egyik se a fenekén hogy jó legyen,de szerencsére erre is megvolt a tervem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése