Egy művész memoirja

NICOLAS SZEMSZÖGE:



Azzal hogy négy napig nem mentünk haza nagy vitára kellett készülnünk anyuval.Azonban mikor hazamentünk nem az volt a legmeglepőbb hogy nem vitázott hanem az hogy egy férfi volt vele.



-Ki ez?-kérdezte Chanel-
-Sziasztok a nevem Bob Herdero-nyújtott kezet a nővéremnek-
-Sí tú eres pero la puerta esta allí.-nevetett és bement a szobájába én pedig mosolyogva követtem őt-/Igen az vagy,de az ajtó ott van/
-Oye!-szólt utána anyu de nem kapott választ-



A szobában elkezdtünk beszélgetni.


-Még láttad hogy hozzánk akart érni?-kacagott-
-Nyugi.-öleltem át szinte fulladozva a nevetéstől-
-De komolyan azt ne mondd nekem hogy ez akar apánk helyébe lépni?!-akadt ki-
-Eleve senki sincs olyan.-mondtam egyetértően-
-Nincs hát.Ő egy univerzum volt,a világmindenség közepe.-helyeselt-
-Akárcsak a kicsi gyermekei.-kacsintottam-
-Na ja tőlünk nem lehet elvonatkoztatni.-ölelt át és éreztem hogy belül sír-
-Ha sírni szeretnél,sírj.Miattam ne fojtsd el.-néztem mélyen a szemébe-
-Nem jól vagyok baba.-puszilt meg-
-Na jól van írjuk meg a házit és nézzük meg a Las Bandidas-t oké?-ajánlottam-
-Okés.-mosolygott-



Megírtuk a házikat,aztán filmet néztünk és hat körül elmentünk fagyiért.Este nem mentem át a szobámba hanem ott maradtam az ő szobájában.


Másnap az év végi előadásokra próbáltunk és koreografáltunk meg szinte egész délután a zeneteremben időztünk dalokat írva.Miután kiénekeltük magunkat elmentünk a belvárosba,mert Chuchynak szinte semmihez nem volt kedve.Eléggé lesújtotta ez a Bob téma.Engem is de most éreztem hogy kellek neki ezért nem hagytam el magamat,majd ha jól lesz mikor nem láthat kiborulok.Érdekes módon ma már vitáztunk anyuval a négy nap illetve Bob miatt,konkrétabban azzal kapcsolatban ahogy Chanel beszélt vele.
 Anyu rögtön aput hozta fel,hogy mennyire rossz apa volt és hogy ne akarjunk olyanok lenni mert Ő elhagyta volna a kisgyerekeit a zenéért ami nem is ér annyit.
Chanel apu említésére szinte automatikusan elviharzott és becsapta maga mögött az ajtót.Én persze gondolkodás nélkül a tesóm után eredtem,imádom és belehalnék ha baja esne és nagyon bánt ha szomorúnak látom.Mikor szomorú csokis fagyit eszik,ezt is aputól örökölte,ahogy én is.Ezzel most sem voltunk másképpen elmentünk ettünk egy csokis palacsintát és egy liter fagyit vettünk a közeli közértben.
Mikor hazaértünk sehol nem volt senki aminek részben örültünk ugyanis utálunk vitázni.





TWITTER:


@nico_farell We just want ice cream hahahah W/ @chanelfarell

Mindent megtettem hogy jókedve legyen,egész este nosztalgiáztunk képeket nézegetve és sokat nevetve a dolgok kifigurázásán.
Hajnali kettőkor aludt el utána nem túl sokkal én is álomba zuhantam.
Korán reggel,úgy hét körül arra keltem fel hogy énekel.


-Y no voy a parar ni segundo mi destino es hoy.Nada puedo pasar voy a soledad todo lo que siento todo,todo.-énekelt-
-Buenos días!-húztam hátra-
-Jó reggelt mi amor.-puszilt meg-
-Gyönyörű ez a dal,most írtad?-kérdeztem-
 -Nem ismered fel?-mosolygott ravaszul-
-Jaj de!Ez az a dal amit apu énekelt nekünk esténként.Te meg menő popdalt írtál belőle.-dicsértem meg-
-Köszi,ezzel álmodtam.-mosolygott-
-Egyem meg.-öleltem át-
-Bocs hogy felkeltettelek.-mondta sajnálkozva-
-Nem baj,sőt öröm volt erre kelni.-mosolyogtam-
-Öltözzünk és menjünk melózni.-ült fel-
-Mindjárt jövök.-mentem ki és átmentem a szobámba-




Alig húsz perc múlva már úton is voltunk a kávézóba ahol ezt a napot töltöttük.



-Sziasztok!Kialudtátok a négy napot?-érkezett meg pár perccel utánunk Vic-
-Igen,legalábbis úgy tűnik.-mosolyogtam-
-Köszi hogy segítettetek.Nagyon hálás vagyok érte.-váltott hálásra a hangja-
-Te is megtetted emlékszel?-kopogtatta meg a fejét tesó-
-Igen.-vágta rá-
-Hola!-csapódott mellénk Melody-
-Ciao!-ölelte át Chanel-
-Na mi a szitu alig aludtunk de máris meló van mi?-nevetett-
-Na ja ilyen az élet.-vont vállat Chuchy-



A rövid beszélgetés után elkezdtünk dolgozni és élveztük a zenét,és a sokszínű vendégsereget.Igazából hiányzott abban a négy napban,fárasztó de kellemes munka ez.
Ebédszünetben mind leültünk és beszélgetni kezdtünk,Vic elmondta hogy a szülei kicsit veszekedtek utána vele,de beletörődtek hogy nem tudnak mit kezdeni vele mert a zene benne él.Bár mind tudtuk hogy ez valószínűleg a nagy hurrikán előtti baljós csend.





VIC SZEMSZÖGE:



Két nap pihenő után visszaálltunk melózni mert ugye az élet nem áll meg attól hogy négy napig kivontuk magunkat a forgalomból.Jól esett ismét a barátaim közt melózni és zenét hallgatni.Este elmentünk a parkba sétálgatni és beszélgetni és megtaláltuk a város legjobb hot dog árusát tehát meg is vacsiztunk mi úgy hatan.
Közben nem tudtam nem észrevenni hogy Nicot és Chanelt zavarja valami.Szinte biztos voltam benne hogy valami baj van,de nem kérdeztem meg mert tudom hogy nem kérnének segítséget amíg nem kell.
Otthon megint bolondok háza volt,ismét a régi szöveg,és szerencsére Brandon jókor hívott.



-Szia haver.Azt akartam mondani hogy ne felejtsd el hogy holnap este kilencig vagyunk a suliban.-hadart-
-Nyugi nyugi nem felejtettem el.-nevettem-
-Ja jó oké.Csak a szüleid...-mondta-
-Nem izgat,na minden oké?-kérdeztem-
-Igen.Veled?Vitáznak még?-faggatott-
-Nem.Vagyis ők vitáznak engem nem izgat.-vontam vállat-
-Téged sose izgat haver.-kacagott-
-Ja.Nem mert nem vitázok hanem játszok.-válaszoltam-
-Tudom na mennem kell szólt anyum.Ciao.-köszönt el-
-Holnap beszélünk hello.-tettem le-
 -Ki volt az?-vallatott anyu-
-Brandon,tudod neki is szokása kiállni mellettem.-mosolyogtam pimaszul-
-Nem vicces amit csinálsz kisfiam.Meglásd felhívom nagyanyádat és visszaköltözöl oda Vandával.-tájékoztatott-
-Nem pálya,és akkor máris ismét belekezdek a négynapos kúrába.Nekem nem akadály.Nagy kár hogy nem jött össze és személyiségem lett ugye?Nagy kár hogy itt az utcán sétálgatva láttam a sok boldog embert,akik festenek,énekelnek,és táncolnak és rájöttem hogy nem tudok így élni igaz?-kérdeztem-
-Miért kell így viselkedned?-kérdezett-
-Hmmm...rohadt gének.-vontam vállat-
-Ez most valami rossz vicc?-fakadt ki-
-Nem.De nem értem miért zavar az amikor úgy bánok veletek mint ti velem.Sose engeditek hogy önmagamat adjam és boldog vagy szerelmes legyek.Akarom mondani engedtétek mert most már tudom mi a helyes,harcolni azért ami nekem jó,és küzdeni az álmaimért.-adtam hosszas választ-


Hosszú kínos csend után anya úgy döntött inkább békén hagy és kiment a szobából.



A holnap igencsak hosszúra nyúlt,reggel nyolctól este kilencig voltunk berendelve idézőjelesen.
A délelőtt az éneklésé volt,és imádtam együtt dolgozni a skacokkal.Mindig jobb kedvre derítettek,és nagyon tehetségesek.Délután tánc volt,ahol Chanel volt a kínzásfelelős.Utána a táncokat és dalokat együtt,jelenetszerűen próbáltuk el.Az egyetlen zavaró tényező az volt hogy anyámék a lelátón ülve meredtek ránk mintha gyilkosságra készülnénk.Szerencsére Vanda a folyamatos hisztijével elérte hogy kizárják az előadásból így Chanelre koncentrálhattam.