Fagyos történet

CHANEL SZEMSZÖGE:(Naplója)





Ahogy kb. mindennap ma is bementünk melózni,de teljes káosz volt minden.Minden szállító ezen a napon jön az új áruval,és nekünk el kell pakolni,méghozzá gyorsan hogy ne romoljanak meg.
Ez most is így volt.Folyamatosan ki-be mászkáltunk a fagyasztóhelységből hogy a helyükre tegyük a dolgokat.
Estefele jött meg a hal-és hús szállítmány,aminek ugye a legfontosabb a hideg.Azonban mikor betettem volna a dobozokat észrevettem hogy tocsog a víz az ajtó előtt.


-Willfred itt kiborult valami?-kiabáltam-
-Hol?Itt aztán nem ide senki se jön be itallal.Vidd a konyhai fagyóba a cuccokat innen.Zsúfolva el fog férni.-mondta lezseren-
-Rendben.-vágtam rá és elindultam a cuccokkal hogy odavigyem őket-


Amint felcsaptam az ajtót letaglózott a felismerés hogy az a fagyó is leolvadt.
Kezemben a bűzölgő rakománnyal amit rám bíztak tanácstalanul baktattam Willfred irodája felé.Ő is tanácstalanul állt az események felett,ugyanis a fagyasztókat minden reggel ellenőrizzük,és reggel minden rendben volt.

-Oké skacok főzzétek,és süssétek meg az összes régi cuccot és kezdjétek el lehűteni a rendszert.-adta ki az utasítást-
-Okés.-rohantam a konyhára a kiadott pontokkal-


Rengeteg étel készült a fagyóban kiolvadt maradékokból,az árvaházba is vittem belőle hogy adakozzunk ha már van miből.
Sajnos azonban nem volt ennyire rózsás a helyzet.A rendszer újrahűtése és a kiesett étel olyan pénzhiányt okozott a kávézónak,ami bezárással fenyegeti ... Legalábbis ezt hallottam ki az irodából.
Ezen a ponton egészen biztos voltam benne hogy ki volt a tettes,aki babrált a termosztátokkal:VANDA!
Az alkalmazottak az üresen kongó acélbugyrokba hordták a jeget miközben a Californiai nap mindent bevetett hogy ez a folyamat minél kellemetlenebb legyen.A napfény csillanása a jégen mindenkinek eszébe juttatta hogy épp a strandon lubickolna,de ehelyett kis csillogó,nedves kockákat dobál,egy bádogépületben.
A pakolás közben,úgy másfél órával a felismerés után hogy leolvadt a gépezet, irdatlan bűz terjengett,elűzve az aznapi vendégek nagy részét.Őszintén mi magunk is menekültünk volna,ha nem Willfred lenne a legjobb főnök a világon.
  A tengeri áru gyorsan romlik...Erről a Californiai negyven fokos szeptemberi hőhullám és a hűtés hiányát elszenvedő dobozok tanúskodtak számunkra ezen a napon.Az összes hal rohadó bűzt árasztott és be kellett lássuk legfeljebb a kutya-macska enné meg vagy az állatkerti ragadozók vagy mindenevők.Ez ismét pénzkiesést okozott.Az aznapi kár meghaladta az ezer dollárt,tekintve hogy a vendégeket el kellett küldeni a munkálatok és a tetemesen a helyre ülepedő poshadt halszag miatt.
Estére sikerült nulla fok köré stabilizálni a rendszert,és a Chadwick-Moor bagázs még mindig ott szobrozott.



-Segíthetek?-kérdezte Vic,egyébként nagyon megnyerő mosollyal-
-Igen,kérlek...TEDD JÉGRE MAGAD mondjuk úgy örökre!-dobtam be egy marék jeget az ingébe-
-Most mi a baj?Ezt nem én csináltam!-szólt utánam-
-Nem hanem a barátnőcskéd.A Prada parfüm undormányos szaga összetéveszthetetlen-fintorogtam és azon kaptam magam,hogy nem csak a halszag miatt-
-Mennyi a kár?-aggodalmaskodott-
-Oh,ja igen kb mindannyian ki vagyunk rúgva vagy fizu nélkül melózunk egy hónapig!Nekem egy beteg anyám van akit el kell tartsak.Remélem a barcsikád örül mert a gyógyszere nélkül anyu megöli magát.-löktem el hogy utat verjek magamnak-
-Engedjétek hogy segítsek!-nyúlt a dobozhoz amit cipeltem hogy átvegye-
-Oh remek!-fordítottam felé a dobozt eláztatva őt-
-Mégis mit képzelsz te utcalány!-pattant fel az anyja-
-Utcalány...Ja ez az év poénja.Na húzzál vissza a kaviárhoz még baja lesz a Pradanak és a Dolcenak ha szóba állsz egy ilyen taplóval mint én...-vágtam Vichez az üres,nedves kartondobozt-


Az a nézés ahogy Vic reagált...Tetszik vagy sem a lelkembe hatolt.Látszott hogy tényleg segíteni akart,és hogy nem ért egyet az anyjával.
Nico ekkor ,mint a feldühödött bika ami megőrült mert megpillantotta a vágyott piros posztót, mögöttem termett és szólni készült de gyomorszájon legyintettem hogy hagyja annyiban őket.
Hajnali egy órakor sikerült mínusz 15 celsius fokot elérni a hűtőrendszerben ami elég volt már,így hazamehettünk.Izzadtan,lefagyott kezekkel,halszagúan ballagtunk hazafelé,reménykedve hogy anyu alszik,és elég mély álomban van ahhoz hogy ne keljen fel ránk.
A jóslat bejött sikerült minden komoly nesz nélkül beosonni a lakásba,de a nap legnagyobb sokkja,holott még hajnali egy is alig múlt,most következett:A felismerés hogy anyu egyáltalán nem volt otthon!
Aggódni kezdtünk mert beteg és rátörhet egy pánikroham ha baj történik vele ezért felhívtuk.A hangja józan,tiszta és egyértelmű volt. Nicom férfias határozottsággal diskurált vele mire anyu azt reagálta.némi gúnnyal,hogy aludnunk kellene már rég.Igen ám,de azt mutogattam neki hogy mondja azt hogy felkeltem inni és láttam hogy nincs itthon,mert máshogy állt az ajtaja mint szokott és nem volt a bejáratnál a cipője.
Ravasz és elismerő kacsintás és mosoly kíséretében elismételte amit mutogattam neki.








VIC SZEMSZÖGE:





Mikor meghallottam mi volt,először azt gondoltam nyitva felejtették az ajtókat,vagy nem futottak jól végig a hőszabályzó rendszeren.De amikor megkérdeztem Chanelt hogy mi a baj a reakciója mindent elárult:Vanda babrált és bizonyíték is van rá.Most borult el az agyam,és elegem lett Vanda mocskos kis trükkjeiből.
Ha velem van baja mondja a szemembe ahelyett hogy olyanoknak a keresetével játszik akiknek el kell tartani a családjaikat.Éppen telefonálni készültem mikor bejött és leült mellém az ágyra. Igen életem sorscsapása hogy vele egy házban kell éljek,meg az egész családjával.



-Vic kedvesem egész nap nem szóltál semmit.Baj van?-tettetett érdeklődést-
-Igen az hogy elszívod az értékes Oxigént a többi ember elől a hülyeségeddel.Annak külön élete van drágaságom.-szűkült el a tekintetem és éreztem ahogy az arcom unottra vált és a szoba is velem együtt unta halálra magát a lassú szürkületben-
-Már megint mi bajod?-akadt ki-
-Az hogy olyan emberek keresetét vágtad ma szét a kis húzásoddal hogy lekapcsoltad a gépeket az étteremben akik a családjukért melóznak éjt nappallá téve-vetettem oda miközben bőszen SMS-eztem Brandonnal-
-Legalább ha hozzám beszélsz méltass arra hogy rám nézel Vikram!-fordította a fejemet maga felé-
-De én nem szeretném.-hajoltam vissza a kis képernyő cyber védelmébe-


Ekkor Vanda hápogására négy immár negyven felett járó alak nyitott be a szobába kiszakítva engem és figyelmemet a chatelésből.



-Vikram most ezúttal mi a bajod?-sápítozott Mrs.Moor-
-Minden.A kislányod,konkrétabban.Aki tönkre vágta a hűtéstechnikát a bárban.Ezzel kedvesen és önzetlenül megfosztva a melósokat egy havi bérüktől.Gratulálok szép nevelés volt!-mondtam gúnyosan,de egyben komolyan is-
-Nem érdekel téged csak egy alkalmazott,az a spanyol hogy is hívják,Chanel!-szólalt fel átkozódó hangon Van-



Amint meghallottam a Chanel nevet eszembe ötlött az a mogyoróbarna,spanyol szempár amint megvetve tekint rám és leönt jéggel,kitépve azt a tudatot hogy minden megoldódott köztünk.


-Fiam szóltunk neked.Utolsó figyelmeztetés,ne merészeld keresni azt a lányt.Tudod mit írtatok alá.Légy résen hát kicsi fiam!Ne rontsd el azt amid van,egy pár szép lábért.Amik mellesleg nem túl szépek.-csapta be az ajtót Mrs.Moor-


A szavaitól elkapott a hányinger,mellesleg ellenkeznem kell az Ő lábai szépek,izmosak,és hosszúak.Akármi is van a szerződésben,legfeljebb négy voltam mikor megírták és engem nem izgat többé ez az egész.Szabad,önálló ember vagyok,aki szeretne végre egy IGAZI nőt találni akivel beszélgetni is lehet és őrültködni.Másnap odamentem a szekrényéhez és vártam rá,meg akartam kérdezni mikor lesz a próba.



-Mit akarsz tuskó?-taszított odébb-Csak nem még pár élet amit keresztbe húzhatsz?-
-Nem, a próbát szeretném egyeztetni és mélységesen sajnálom a bárt ért károkat megtérítem.Azt akartam kérdezni hogy neked mikor jó?Nekem jó bármi,legyen ahogy neked jó mert több dolgod van.-ajánlottam fel-
-Jaj de kedves,mintha lenne választása,de árva lélek vagy hirtelen.Amúgy is úgy lenne ahogy én dirigálok,pláne a tegnap után.leszarom neked hogy jó ahogy nekem jó úgy lesz.Ciao!-vágta be a szekrényét-




Az a hév amivel bír annyira magával ragadott hogy nem tudtam levenni a szemem róla míg elsétált.Tele van élettel,szenvedéllyel,és meglepetésekkel.Olyan mint egy végtelen forrású folyó tiszta,erős,és legfőképpen zabolázatlan.Egyúttal olyan mint a tűz,amíg óvatosak,és körültekintők vele addig nem éget fel,és nem perzsel porrá semmit,de ha nem figyelnek rá,és hagyják tombolni mindent elborítanak a lángjai és mindent eléget és magába forraszt.




-Mit bámulsz?-csettintett nyávogva libuska-
-Mindegy.-fordultam vissza a gondolatban maradva-
-Tegyünk úgy mintha ez nem esett volna meg jó kutyi.-sipogott-
-Aha... nem.Nem izgat mit akarsz jó.Csak akadj le rólam-mentem el onnan-
-Nálam van amire egész életedben vágytál.A szerződés ami megadhatja neked azt amire olyannyira áhítozol,a családod szabadságát,és a függetlenségét a családomtól.-mondta kacéran-
-Nem fogok eleget tenni a bugyuta,szexista kéréseidnek.-hagytam faképnél-




Egész nap ezek az összefüggéstelen szálak kóvályogtak a fejemben.Próbáltam összerakni és kisakkozni kitől kell,és mit visszalopnom,hogy végre befogják.Sajnos bárhogy is erőlködtem nem sikerült megoldást találnom.
Mrs.Ferro észrevette hogy nem vagyok túl jól,így leintett óra után,hogy megkérdezze jól vagyok-e.Tudtam bízhatok benne,de nem mertem elmondani az igazat.Így ő csak azt tudja hogy vitázok a szüleimmel egyfolytában méghozzá.
Ja hát igen a másik dolog ami nincs ínyükre az a művészsuli!Csinos,különleges lányok,szabad zene és önkifejezés.Ezek mind olyanok amiktől ők a lehető legtávolabb akarnak tudni hogy minél inkább lekössenek Vandánál.
Sajnálatukra az a korszak mondjuk úgy egy éve véget ért, és mióta felfedeztem magamnak a gitár mágikus erejét teljesen elvesztették az uralmat felettem.