A szabadság ára...

VIC SZEMSZÖGE:



Reggel iszonyatos kiabálás volt odalent -Sejtettem hogy mi az oka...nyilván a tegnapi balhé.



-Jézusom mi folyik itt?-rohantam le-
-Feldúlták az irodámat-harsogta apu-
-Ki?Az egyik alkalmazott?-színleltem meglepettséget-
-Azt mondták az utolsó aki bement egy takarítónő volt,ma kihallgatjuk őket.Mr-Moor irodáját pedig felgyújtották látszatra semmi nem hiányzik.-avatott be-
-Ennek semmi értelme.-ültem le az asztalhoz-
-Ki tudja...-vont vállat Mr.Moor-
-Ezt elviszem,és megyek mert elkések.-pattantam fel ahogy ránéztem az órámra-
-Vanda indulás.-kiáltott fel az apja neki-
-Rendi-jött le-



Út közben természetesen felhívtam Chanelt hogy félúton találkozzunk.



-Szia szépség-öleltem át Chuchyt-
-Szia drága.-ölelt át ő is-
-Mi a szitu?Egész napos próbára fel?Ja meg Anyud?Még mindig nem tud erről a csodáról amit művelsz a színpadon?-kérdezgettem-
-Nem kicsim nem tud.Ha szerencsém van nem is fog!- húzta el a száját-
-Pedig látnia kellene!-biztattam-
-Nem kellene!Ha látná hogy mennyire olyan vagyok mint apu kitörne a harmadik világháború és mindenki aki tudott róla meghalna és el lennék tiltva még a tesómtól is és....-hadart-
-Nyugi!Jézusom a spanyol nyelv nem tesz jót egy hadarónak.-borzadtam el a nyakatekerő hadarásától-
-Bocsi csak nem érzem úgy hogy készen áll ilyen dolgokra.-csóválta a fejét-
-Én itt vagyok,tudod a spanyol óra.-viccelődtem-
-Hülye!Tudom,és köszi.Veled minden oké?-mosolygott-
-Jaja velem igen.Reggel arra keltem hogy apu nagyon kiabál Mr.Moor-ral valami miatt azt hittem valaki rosszul lett rohantam le mint a félőrült...Ja nem mert így vagyok félőrült....tehát rohanok le mint egy őrült aztán közli velem hogy betörtek az irodaházba,méghozzá az igazgatói folyosó irodáiba,de a poén az hogy semmi sem tűnt el vagyis eddig úgy tűnik.-meséltem-
-Ki az a barom aki betör egy irodába hogy aztán semmit ne vigyen el ami fontos?Bár...gondolom nem két szerződés van egy ilyen irodában,lehet egy adósuk volt aki ellopott valamit amivel javíthat a helyzetén-lepődött meg-
-De várj!Van jobb is az irodákban úgy tűnik tüzet raktak!.-fűztem hozzá-
-Mit?-döbbent le-
-Jól hallottad!-vágtam rá-
-Ja de ez őt szerinted érdekli?-kérdezett Vanda-
-Minden érdekel ami Vickel kapcsolatos valamint ez elég vicces...Begyújtanak az irodában és semmit sem visznek el vagy nem égetik le az egész kócerájt.Ez nevetséges.-mosolygott Chuchy-
-Pontosan.-kacagtam-
-Ja én is meglepődtem.-szólt bele Vanda-
-Mind meglepődtünk mert ennek semmi értelme.-jelentettem ki-
-Hagyjuk.Remélem Mrs.Ferro megkér mindannyiunkat hogy adjunk elő valami újat.-mosolygott Chuchy-
-Dettó,volt időm írni tudod egy hét.-értettem egyet-
-Ja tudom,hiányoztál.-karolt át egyetlenem-
-És te is nekem.-pusziltam meg-
-Jaj tényleg mutattad azt a dalt amit írtál,nagyon szép lett.Nem mutatod meg Mrs.Ferronak?-
-De. Te pedig álnok módon rejtegetted a dalodat előlem!-csikoltam meg-
-Ne csikizz mert akkor összeesek és elkezdek rúgkapálni és kérdezd Mellot bátran hogy majdnem kirúgtam a fogát amikor csikizett.-nevetett-
-Akkor csikizés storno....Mit lehet még csinálni?-kérdeztem-
-Mondjuk....hagyj békén ha élni akarsz-vigyorgott-
-Mondjuk ezt!-kaptam fel és megpörgettem-
-Így pedig lehánylak!-poénkodott-
-Oh te milyen nyűgös teremtés vagy.-tettem le-
-Na nekem te ne!-pöckölt fülön-
-De neked én igen!-öltöttem ki a nyelvem-
-Nekem te mi?-kérdezett vissza-
-Neked én vagyok a number one!-vicceltem-
-Mivel járunk....-forgatta a szemét-
-Jaj igen.-karoltam át-


Ekkorra odaértünk a suliba ott kivettük a kellő hangszereket majd elindultunk az első óránkra azaz a "Move" fellépés próbáira.Valójában mindenki be volt sózva miatta ugyanis nagyon színes és különleges előadás lesz,részben a leendő tanulóknak részben a szüleinknek bemutató a fejlődésünkről és tehetségünkről illetve az iskola elvárásairól.



-Na gyerekek elsősorban látogatom a táncpróbáitokat,és fantasztikusan alakulnak a táncaitok valamint remekül néztek ki együtt.A másik pedig hogy a közös színpadi előadások is csodálatosan színesek és változatosak lettek.Büszke vagyok a kreativitásotokra és az energiáitokra amiket belefektettek,mert ez tőletek élő.-kezdte el az órát Mrs.Ferro-
-Köszönjük!-tapsoltuk meg a lelkesítő beszédét-
-Nos kellene még egy szerelmes dal bele.-jelentette ki-Ms.Farell?-
-Igen tanárnő?-mosolygott Chanel-
-Tudom hogy van a tarsolyában egy két jó ritmus és dalszöveg kérem...-mutatott a hangszerekre-
-Rendben.-állt fel fülig érő mosollyal és felkapott egy gitárt-
-A dal címe?-kérdezte a tanárnő-
-Te Creo.-ült le a gitáros székre,vagyis arra a székre amit mi csak gitáros széknek hívunk-
-Valaki szerelmes...-nevetett Mrs.Ferro-
-Igen.-pirult el mosolyogva-
-A legfájóbb és legszebb dolog a világon.Na játszd el a dalt hadd látom mit hozott ki belőled a szerencsés.-állt odébb és közénk ült-


Chanel áthangolta a hangszerét,majd elkezdett játszani egy gyönyörű dalt.Persze a szüleim,csak azért hogy nehogy már jól érezzem magam,pont ekkor állítottak be.Mellesleg Vanda is beszélni fog hogy Chuchyval jöttem suliba ami lehet nem lesz jó pont az engedelmességemet mérő mércén de nem izgat.Szeretem azt a lányt,és nem fogok lemondani róla.





CHANEL SZEMSZÖGE:(Naplója)




Reggel Vickel mentem a suliba és taktikusan,megdöbbenve,és sokkolva mondta el mi történt az apja irodájában ugyanis az a szőke liba is velünk tartott.Az első órán próbáltunk,ami jó volt ugyanis Mrs.Ferro meghallgatta az új Te Creo cím dalomat,és úgy döntött benne lesz a Move elnevezésű előadásunkban.
Suli után  azonnal dolgozni indultunk ahol végre helyreállt a rend és a fizetési rendszer is visszanyerte régi önmagát.
Este hétkor Will elengedett minket,mert mi vagyunk a legtöbbet bent így úgy döntöttünk hogy elmegyünk a stúdióba próbálni még.Este Bob ismét velünk vacsorázott,ami sem Nicolasnak sem nekem nem volt kedvünkre,így csak csendben ültünk és amint végeztünk bementünk a szobánkba.




-Mégis mi volt ez a viselkedés?-jött be anya-
-Mi lett volna?Nem volt miről beszélni.-válaszoltam-
-Egy hajszál választ el attól hogy elmenjek ebből a városból is.Alig másfél hónapja vagyunk itt de ti máris a fejeteken álltok,ami a személyiségeteket illeti.-fenyegetett-
-Nem fogok elmenni innen.Életemben először,New York óta,otthon érzem magam,és életemben először szerelmes vagyok.Szeretek itt lenni és nem fogok megint a szeszélyed miatt itt hagyni mindent.-duzzogtam-
-Majd meglátjuk lányom.-csapta be az ajtót-



Remegett a kezem és forrtam a dühtől és az igazságvágytól és pont mielőtt kirontottam volna az ajtón megcsörrent a telefonom,Vic volt az,mint mindig pont időben.



-Szia kincsem.-szóltam bele-
-Szia édesem,mi a baj?-kérdezett-
-Minden,egyszerűen minden.-csóváltam a fejem kókadtan-
-Anyud?-találgatott-
-Talált,süllyedt.-sóhajtottam-
-Már megint mi a vita tárgya?-lepődött meg-
-Konkrétan?Szimplán a létezésem.-vágtam rá-
-Nekem bejött a létezésed...-próbált felvidítani-
-Tudom,nekem is a tied.-válaszoltam-
-De min kaptatok hajba a szokásos Bobon kívül?-faggatott kedvesen-
-Azon hogy nem vágunk jó pofát mindenhez.-magyaráztam-
-Oh ismerős...-sóhajtott együttérzően-
-Jaja tudom.Mindenre apu a válasz...pedig nem apu az oka hogy élek,ha nem látom tőle azt kiskoromban hogy a világvégét is nevetve várja akkor a halála után halni akartam volna én is.-szontyolodtam el-
-Erőssé tesz az emléke,bár nem tudom milyen elveszteni valakit aki közel áll hozzám,de azért az alapján amit rajtatok látok nem szeretném soha átélni.-vigasztalt-
-Erős vagyok,mert a lánya vagyok akit Ő nevelt és emlékszem,mindig mondta ha féltünk hogy Ha félsz,akkor egy dologtól kell félned az pedig az hogy nem leszel önmagad,amíg önmagad van nem kell tartanod semmitől.Aki az igazi énedbe beleszeret az örökké marad ,a többiek akik sose látnak sírni azok árnyékként csak a fényes óráidban lesznek veled,de amint sötétség borít el elillannak.-emlékeztem vissza-
-Apud bölcs volt,a lánya is az lett és a fia is.-mondta kicsit megilletődve-
-Köszi.-mondtam lágyan-
-Te amúgy tipikusan olyan ember vagy aki nem sokaknak mondja el hogy mi zajlik belül,és mosolyogva szenveded végig a belső kínjaidat.Ha nem ismernélek sosem mondanám meg hogy ilyen mély és sokszínű érzelemvilág dúl benned.-tette hozzá-
-Általában így szokott lenni.-vontam vállat-
-Nem jártál még az Alcatraznál ugye?-vetette fel-
-Nem.Nem volt időm,lefoglalt hogy utánad kajtatok.-poénkodtam-
-Látom jobban vagy.-vált vidámabbá-
-Igen,hála neked.-mondtam hálásan-
-Kérlek...Alapvető.Szóval akkor Alcatraz.Holnap elmehetnénk ha van kedved.-ötletelt-
-Menjünk de szerintem Nico is jön ő is szereti az ilyesmit.-helyeseltem-
-Rendben,imádom azt a srácot.Nagyon nagy arc.-nevetett-
-Tudom,az öcsém.-flegmáztam poénból-
-Igen azt is tudom....Amúgy remek lett az új dalod.-váltott témát-
-Köszönöm...A mester ihlette.-kedveskedtem-
-Tudom igen nagy mester vagyok...-színlelt felfuvallkodottágot-
-Igen,igen.A hülyeség mestere.-húztam az agyát-
-Pontosan,de azt imádod bennem és én is benned.-bővítette ki-
-Imádom hogy amikor magam alatt vagyok akkor is képes vagy elterelni a gondolataimat és jobb kedvre deríteni.Köszönöm.-beszéltem lágy hangon-
-Mindig megtöltöd a lelkemet zenével,és sok mindennel kapcsolatban felnyitottad a szememet.Melletted végtelenül szabad vagyok.Én pedig ezt köszönöm.-válaszolt ugyanúgy-
-Remélem ez örökké így marad.-mosolyogtam-
-Egyetértek kincsem.Na úgy hallom jön valaki,tudod nekik nem előnyös hallani a dolgaimat.Ciao.-köszönt el-
-Ciao.-tettem le-




Miután letettem a telefont Nicom jött be és lelkizni kezdtünk,főképp a szerelmi ügyeket tárgyaltuk ki.Azonban nekem valami gyanús volt azzal a Silvia csajjal kapcsolatban,de amíg nem bántja a testvéremet nekem megfelel.


TWITTER:



@chanelfarell: My only remedy is this guy @nico_farell

 

@nico_farell: I know,I know it's not my guitar but you needed to be comforted <3

@chanelfarell: @nico_farell I know bro ;-) <3

@nico_farell: Now you make me look like an idiot. =D

@chanelfarell: Bro we're crazy anyways XD @nico_farell

 NICOLAS SZEMSZÖGE:

Találkozgattam Silviaval ami nagyon jó volt.Mindig vidám,és derűs volt ami rám is átragadt.

A nővéremnek gyanús volt,bár neki nehéz a bizalmába kerülni,de egyenlőre nem fújom meg a vészkürtömet,hiszen Sil nem adott a bizalmatlanságra okot.

Nem akarom tönkretenni az első kapcsolatomat a nővérem túlzott óvatossága miatt,ami bár jogos de sokszor alaptalan,igaz sok bajtól óv meg,de bántó tud lenni annak akiben bízni lehet.