Kötetek

2014. június 22., vasárnap

Csúnya eset 2.









NICOLAS SZEMSZÖGE:



Mikor felhívtak hogy a testvérem balesetet szenvedett azonnal a kórházban teremtem hogy mellette legyek.Órákig nem engedtek be senkit és nagyon aggódtam érte mert nekem Ő az utolsó támaszom.Nem tudom mihez kezdenék az életemmel nélküle.Mikor végre be lehetett menni hozzá bementem és alig hittem el amit látok.A húgom aki mindig erőt adott és biztatott mozdulatlanul és falfehéren feküdt.


















Két napig nem keltették fel,azt mondták hogy az agya károsodhatott vagy belső vérzése is lehet és ha felkeltik gyógyszeresen további baja eshet.



-Nico!-nyújtotta a kezét felém-
-Húgi!-simítottam meg az arcát-
-Örülök hogy itt vagy.-suttogta-
-Örülök hogy jobban vagy.Aggódtam érted!-válaszoltam-
-Minden rendben?-kérdezett-
-Ezt te kérded?-könnyeztem meg-
-Igen mert aggódom értetek.Ugye ettél és Vic jól van?-kérdezte-
-Igen ettem és,igen a szemétnek csak a karja és egy bordája tört,te meg majdnem meghaltál!-válaszoltam-
-Kicsim,baleset volt.Ő mindent szabályosan csinált!Ahogy a törvény előírja.A másik kettő sodorta le.-magyarázta-
-Hívjam be?-kérdeztem készségesen-
-Kérlek!-mosolygott-
-Gyere be.Én kimegyek addig baba.-dobtam puszit-
-Oké.Imádlak!-dobott ő is puszit-



Másnap hajnalban Chanel nagyon rosszul lett és belső vérzéssel meg is műtötték.Remegett,és tűzforró volt,hányt és sápadt volt a végén el is ájult úgy vitték megműteni.Nagyon aggódtunk érte fel s alá mászkáltunk és én is nagyon rosszul lettem imádom a nővéremet és nem tudnék nélküle élni.Nagyon aggódtam,adtak egy nyugtatót is,de az sem segített pedig aludnom kellett volna,és Vicnek is de az elkövetkezendő három napban nem jutott sok belőle mert fokozottan ügyeltünk Chanelre.Sosem láttam ilyen állapotban a nővéremet és ha szerencsém van nem is fogom többet.Annyira sokkos állapotba kerültem hogy nem tudok visszaemlékezni minden pillanatra,de arra igen hogy ömlik a szájából a piros vér és majd megfullad tőle és közben remeg mint egy megszállott chiuahua.
Nagyon féltem hogy elveszítem.Nem élném túl nélküle ezt a világot és alig tudtam abbahagyni a sírást.






VIC SZEMSZÖGE:



A legközelebbi kórházba szállítottak és engem elég gyorsan el tudtak látni,úgy egy óra alatt,de Chanelhez még akkor sem mehetett be senki a dokikon kívül.A nagyon feldúlt Nicolas meg tudott volna ölni a testbeszédével és nézésével.


-Ne is álmodj róla hogy máskor megengedem hogy elvidd bárhova is!-állt az ablakhoz-
-Baleset történt!-mentegetőztem-
-Pontosan!És a húgom sérült meg,nem más!-mondta aggodalmasan-
-Nem én voltam figyelmetlen Nicolas,a mögöttem lévő padlógázt adott amikor egy őrült bevágott elém mert előzött nekem pedig cselekednem kellett és úgy is tettem,de a mögöttem levő száguldott tovább és lesodort.-magyaráztam-
-Akkor sem vigyáztál rá.-kötötte ebet a karóhoz-
-De én vigyáztam rá,betartottam a kreszt a mögöttem levő szegte meg és okozott balesetet,miatta esett baja nem miattam.Ez ellen nem tudtam mit tenni meg kell értsd.-folytattam-
-Ha baja esett akkor meg foglak fojtani!-fenyegetett-
-Meg is érdemlem majd.De ne legyen baja.-
-Akkor sem mehetsz a közelébe megértetted?-kérdezett-
-Valaki bejöhet,de nincs fent még,altatjuk hogy jobban kivizsgálhassuk.Csak egy jöjjön ,lehetőleg rokon.-jött ki egy orvos-
-Én megyek,a testvére vagyok.-ment oda egyből-



Másnap kelt fel,Nico volt bent vele és kijött hogy beküldjön hozzá mert hívott.Bementem és falfehér volt,és látszott hogy gyenge.



-Holnap is szeretni foglak!-suttogta mert nem volt többre ereje- 
-Holnap is melletted leszek.-fogtam meg a kezét-
-Ez fáj,inkább ne érj hozzám-szisszent fel-
-Nem vigyáztam rád eléggé.-mondtam szomorkásan-
-Ne szomorkodj te is nekem,mert akkor sosem megyek ki innen.Mindent szabályosan csináltál az a fő a többieket nem tudod befolyásolni.-mondta nyugtatóan és a kezemre hajolva elaludt-



Csak ültem mellette és néztem ahogy alszik,hallgattam a szuszogását,ahogy nehézkesen veszi a levegőt és éreztem hogy ez az én hibám és Niconak igaza volt.Tíz perce aludt el amikor Nico bejött és ő is odaült mellé halkan beszélgettünk,úgy éreztem kicsit megenyhült én pedig elnézést kértem.Hajnali három körül hallottuk hogy Chuchy köhécsel és pillanatok alatt nagyon rosszul lett,Nico fogta meg a fejét hogy ne fulladjon bele a hányadékba a végén már csak a gyomorsav maradt szegény lányban.Még miután kicsit szabályosabban vette már a levegőt azután is iszonyatosan bágyadt volt.Nico kirohant az orvosokért akik azt mondták hogy ez a sokk,és hogy ha minden érzéke rendben van akkor hagyjuk aludni,de fokozottan figyelik.
Másfél óra múlva ismét hányt,de akkor már vért.Az orvosok berohantak a szobába és megpróbálták megmozdítani de mire beértek elájult a gyanújuk miszerint belső vérzése van beigazolódott és elvitték a műtőbe.Dél körül múlt el az altató hatása és akkor kelt fel a műtét után.Szegény mozdulni sem tudott mert fájt a hasfala de hála istennek életben volt és semmi sem volt fontosabb.










CHANEL SZEMSZÖGE:


Nico haragudott Vicre és nem akarta beengedni,pedig nem az ő hibája volt.Ahogy telt az idő a baleset után egyre rosszabbul lettem,egyre jobban kívánta a testem az alvást és annál gyengébbnek éreztem magam mintha csak vegetálnék aztán hajnalban átestem a ló másik oldalára soha olyan rosszul nem éreztem magam,és ha jól emlékszem el is ájultam majd arra keltem hogy iszonyatosan fájt a hasfalam. 
Kába és gyenge voltam,de jobban éreztem magam mint hajnalban.
Akkor láttam először Vic sérüléseit is,mivel ekkorra tisztult ki az elmém és testem a sokkos állapot adrenalin löketéből. 
Másfél hetet voltam bent és majdnem másfél hónap volt a lábadozás a varratok miatt és addig nem is táncolhattam tehát kínszenvedés volt az idő.Ha Vic,Nico és a többiek nem lettek volna mellettem nagyon megviselt volna,de szerencsére mellettem voltak és támogatták a felépülésemet,habár Vic szülei nem segítettek szegény fiuknak helyre jönni.
Míg nem mehettem iskolába videofelvételeket csináltam a srácoknak hogy tarthassuk a kapcsolatot.



ELSŐ VIDEO:


-Sziasztok skacok!-Lassan de biztosan kiengednek a kórházból,és már elmúlt a lázam,sőt bátorítanak hogy egyek és álljak fel.-kezdtem mesélni-A következő kb. két hónapban nem tudok majd táncolni ami bánt,de szerencsére az énekórákon maximálisan részt tudok majd venni.Ráadásul a támogatásotok és látogatásaitok nagyon jót tesznek a hangulatomnak.Imádlak titeket puszi.Los Amos!-dobtam puszit-


MÁSODIK VIDEO:



-Na hello!Íme itthon!-köszöntem



 
-Végre hazaengedtek és az én drága öcsém főztjét ehetem.Egy hét múlva már mehetek a suliba,igaz az antibiotikumok kicsit elnyomtak,de a sok C-vitamin és probiotikum visszaerősítette az immunitásomat,legalábbis az orvosok azt mondják.-meséltem-



HARMADIK VIDEO:


-Hola!Que pasa?Remélem nem felejtettétek még el hogy ki vagyok haha.Mára már teljesen önállóan mozgok,igaz még nem szabad emelnem,vagy erős mozdulatot tennem,de már nem fáj ha megmoccanok.Három nap múlva megyek.Puszi-




TWITTER:


@chanelfarell: Back to school! =) 









Két hét után végre ismét közösségbe kerültem a lábadozás legfontosabb szakasza után.Örültem a többieknek mindenki kérdezgetett.Persze az alapvető dolgokat tudták Victől és a barátaink szemében egyre ellenszenvesebb lett a Chadwick-Moor bagázs.A táncpróbákon csak nagyon figyeltem hogy ne essen ki a koreográfia az énekórákon pedig bátran énekeltem,ami nagyon hiányzott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése