I cherry you

CHANEL SZEMSZÖGE:


Anyu az agyamra ment egyfolytában aput kritizálta és az Bob nekem nem fog az apám emlékével semmit csinálni.Elmentem sétálni hogy ne mészároljak le mindenkit,mivel nagyon kiborultam ahogy ott sétáltam összefutottam Vickel aki egyből meglátta rajtam azt hogy zaklatott vagyok.




-Hékás hello,mi a baj?-kérdezett-
-Minden.-vágtam rá-
-Na nyugi,gyere.-biccentett-
-Ahj hova?-sóhajtottam-
-Majd meglátod gyere már vagy végigvonszollak a parkon.-rántott maga után én pedig hirtelen azon kaptam magam hogy követem-



Elvitt a parkban lévő tóhoz,ami elég szép hely volt.



-Nézd csak a fát.-mutatott egy cseresznyefára-
-Cseresznye-sóhajtottam-
-Az,méghozzá az a generáció amit a hetvenes években ültettek a hippiek.-mosolygott-
-Tudom.-vágtam rá-
-Hidd el felmászol egy fára,eszel egy kis gyümölcsöt és jobban leszel-ugrott fel egy ágra-
-Te hülye vagy!-csóváltam a fejem-
-De tényleg!-nyújtotta a kezét hogy felhúzzon-
-Jól van megyek.-kapaszkodtam fel én is-
-Nesze!-pöccintett arcba egy maggal-
-Fúj te állat.-köptem vissza-
-Haver én nem köptem!Pöcköltem!-öltötte ki a nyelvét-
-Tudom.-másztam feljebb-Ez egy békejel,gyere fel ezt látnod kell!-
-De jól néz ki ezt le is kapom-kapta elő a telefonját-
-Fotózd le.Ez szép!-mosolyogtam-





TWITTER:




@VicChadwick: We just found a peaceful tree haha @chanelfarell

Ott ücsörögtünk a fán utána elkezdtünk sétálni és ismét megkérdezte mi a baj és elkezdtem mesélni ő pedig megpróbált megnyugtatni meg valamilyen tanáccsal ellátni hogy ne zuhanjak szét.




-Na tehát akkor pontosan mi volt a baj?-kérdezte-
-Hiányzik apu.Nincs kire támaszkodnom az öcsémen kívül és neki sincs kire rajtam kívül.Ezért nem tudom mihez kezdjek mert van az a csávó aki ma nálunk ebédelt és nagyon be akart vágódni...Vicces,de nem fogja megtéríteni apum értékeit.-pufogtam-
-Nagyon szeretted apudat.Szokták mondani mindig hogy hasonlítasz rá.-mondta együttérzően-
-Anyám mindig azt mondja hogy olyan vagyok mint apu.Olyan is akarok lenni.-válaszoltam-
-Ne aggódj minden rendben lesz.-próbált lelket önteni belém-
-Köszi hogy meghallgatod a sok összefüggéstelen baromságomat.-öleltem át-
-Várj figyelj csukd be a szemedet,és gondolj mindenre ami szép.-
-Rendben.-mosolyogtam-

A következő pillanatban csak annyit éreztem hogy puha ajkak érnek a számhoz.

-Bocsi,csak.-
-Semmi baj igazából talán erre volt szükségem-mondtam meglepve-
-Tényleg sajnálom,csak gondoltam megint arcon csapsz és akkor kiadod a feszkót magadból.-
-Hát ezúttal nem.-vágtam rá-
-De most kinyírsz?-kérdezett-
-Nem,de ez maradjon köztünk.Majd ha letisztulnak a dolgok beszélünk erről az egészről,mennem kell mert Nico biztos keres.Szia.-köszöntem el-
-Rendben,szia.-köszönt el-





Annyira meglepett az a csók hogy nem is tudtam vele mit kezdeni.Sőt ami még annál is jobban meglepett hogy élveztem is.Hirtelen minden ész kikapcsolt bennem,és pillangók repkedtek bennem elemelve engem a valóság talajától.Ott és akkor úgy éreztem hogy tényleg szeretem ezt a fiút.
Otthon mindent elmondtam Niconak aki eleinte kicsit kiakadt de utána lenyugtattam hogy majd beszélek vele.Egész este csak dumáltunk és próbáltunk nem arra a Bobra gondolni.
Mikor elaludtam a délutánnal álmodtam,és nagyon szép álom volt.Újra éreztem azokat a puha ajkakat és nagyon kellemes érzés volt.
Nem akartam magamnak sem elhinni amiket gondolok,és érzek.
Nem vagyok szerelmes belé,nem lehet hisz mi barátok vagyunk!...Diktálta a logikám,de a nem logikus hanem művészi énem nagyon is odavolt érte és akarta a folytatást.







VIC SZEMSZÖGE:



Elmentem a parkba mert elegem lett a családomból és összefutottam az eléggé elgyötört tekintetű Chanellal,és rögtön éreztem hogy komoly baja van ezért megálltam beszélgetni vele.Mesélt az apukájáról és még jobban elkezdtem becsülni azt a bizalmat amit belém vetett.Még jobban elkezdtem szeretni,és elkezdtem érteni miért hívott fel Melody vele kapcsolatban.
Utána meg akartam nyugtatni és megcsókoltam,és a legmeglepőbb az volt hogy nem akadt ki hanem meglepődött és szinte lecövekelt. Remélem nem fog megharagudni érte,és továbbra is ilyen jó viszonyt fogunk ápolni.
Olyan hirtelen rohant el hogy nem tudtam felfogni mi történik így csak sodródtam Chanel áramlatával.
Másnap reggel az első dolgom az volt hogy felhívjam őt.



-Jó reggelt,sajnálom a tegnapit,és szeretném tudni hogy nagyon haragszol-e?-szóltam bele-
-Jó reggelt,nem haragszom csak meglepődtem azért léptem le.-magyarázta-
-Már aggódtam,hogy megorroltál rám-fújtam ki megnyugvóan a levegőt-
-Nem nem haragszom.Igazából pont az kellett amit csináltál.Elterelted a gondolataimat és energiáimat.-mondta kedvesen-
-Tudom rámenős voltam,de nem tudtam megállni.Tudom megbeszéltük hogy nem lesz köztünk ilyesmi de nem tudok nemet mondani.Az amit irántad érzek az irányíthatatlan.-magyarázkodtam-
-Tegnap óta csak ez pörög a fejemben.Igazából nem voltam teljesen őszinte,mert én is hasonlóan érzek veled kapcsolatban,csak nekem nagyon nehéz közel engedni magamhoz az embereket.Ez volt ennyi idő.-nyugtatott meg-
-Akkor nem reménytelen amit érzek?-lepődtem meg-
-Nem.Teljesen viszonzott csak féltem hogy csúnya vége lett volna.De tegnap óta tudom hogy szép lesz ha őszinték vagyunk.De mennem kell reggelizni,a suliban beszéljük meg jó?-kérdezte-
-Rendben hello.-mondtam vidáman-
-Ciao.-tette le-



A táncpróbával indult a nap ami nagyon jó és vicces volt ugyanis Chanel poénkodott és végre olyan érzés volt mintha megnyílt volna előttem.Nem zárkózott magába többé,mert igazán önmaga lenni.
Az első óra után beszélgettünk.


-Minden oké?-kérdeztem-
-Igen.Figyelj gondolkodtam és lehet hogy még csak egy hónapja ismerlek de nem tudok nem érezni irántad.-válaszolt nagyon meglepve engem-
-Akkor most az van hogy szeretlek,te szeretsz és?-nógattam-
-És akkor legyen az hogy együtt vagyunk.-mosolygott-
-Rendben.Akkor most már szabad azt mondanom hogy szeretlek?-poénkodtam-
-Igen,mert én is szeretlek téged te idióta-ölelt át-
-Bármi de sose sírj!-simítottam meg az arcát-
-Úgy lesz.-puszilt meg-
-Ja meg óra is lesz.-kapkodtam-
-Siessünk!-futott-





TWITTER:




@chanelfarell: When you have some....hmmm @VicChadwick

@VicChadwick: @chanelfarell when you have some what?Hmmm?Interesting! Tell me more pleease!

 

@chanelfarell: @VicChadwick You are such a jerk dude.... XD




@VicChadwick: @chanelfarell Just sayin' that you are telling me hints and I don't get it like what??




@chanelfarell: @VicChadwick Gosh I ain't gonna help you bae ;-)




@VicChadwick: Wooah I just... can't even....Okay I'm out bye LOL






Egész nap együtt voltunk és poénkodtunk.Egyszerűen a fellegek felett jártam mikor velem volt.
A barátaink már tudták hogy együtt vagyunk a szülőknek pedig másféle megoldással kell kitálalni.A haverjainknak egyenesen elmondtuk,de a szüleim nem ilyen egyszerűek.Mindenesetre én egyenes leszek,de ehhez ketten kellünk majd Chanellel.





-Sziasztok.-köszöntem mikor hazaértem-
-Jó napot.-köszönt Chuchy-
-Ez nagyon szép volt ma.Ne viccelj ha így fog menni az előadás is akkor irány a Broadway.-
-Nem...semmiképpen sem.Inkább gyakoroljunk és legyünk alázatosak azzal többre megyünk jelenleg.-csitított-
-Sziasztok.-jött be anyu-Mit csináltok?-
-Beszélgetünk és ha már beszélgetés beszélnünk kell valamiről.-néztem Chanelre-
-Miről?-lepődött meg-
-Arról hogy végleg elegem volt Vandából és mással,egészen pontosan Chanelellel vagyunk együtt.-tájékoztattam-
-Tessék?Ez valami olcsó tréfa?Ali gyere ide!-kiabált-
-Mi a baj az istenre már miért kiabálsz?-rontott be apu-
-A fiad meg van kergülve!-kapkodta a levegőt-
-Fiam mit csináltál anyáddal?-faggatott-
-Őszintén elmondtam hogy Chanel és én szerelmesek vagyunk.-mondtam nyugodtan-
-Mi folyik itt?-jöttek be mind a többiek is-
-Ennyit akartam mondani.-zártam le-
-Én meg annyit akartam mondani hogy nem találkozhatsz többé ezzel a fattyúval.-ordibált anya-
-Én meg azt mondom hogy a fiának saját élete és szíve van.Ahogy nekem is.A szív őrült,de igazságos!-szólalt meg Chuchy-
-Nekem konkrétan marha jó kedvem van amit nem akarok elrontani szóval nem vitázok.Egyenes voltam,elmondtam mi van nyeljétek le ahogy én is lenyeltem Vandát évekig!-mondtam talán túl őszintén-
-Elég volt ebből a felfordulásból.Kísérd ki Vikram.Egy ideig nem nagyon fogsz sehova elmenni ebből a házból.-utasított dühödten apa-



Kikísértem Chanelt és elköszöntem tőle,de nem adtam fel nyilván ott a skype hogy beszélgessünk vagy a telefon is.
Késő este még felhívtam skypeon.


-Na hello.-köszöntem-
-Hola!Tudod te mennyi az idő?-kérdezett-
-Igen,de hiányzol.-válaszoltam-
-Aww te!Te is nekem!-dobott puszit-
-Ha nem vagyok őszinte akkor is ez lett volna.Tök mindegy mit csinálok ezeknek sehogy sem jó.-pufogtam-
-Nyugi drága.-nyugtatott-
-Jó nyugodt vagyok,csak nem értem a logikát ebben a hülyeségben.Menj aludni kicsim holnap suli.-mosolyogtam-
-Rendben igaz.Jó éjt!-köszönt el-
-Jó éjt.-tettem le a skypeot-

 



TWITTER:





 @chanelfarell: Missing this guy already @VicChadwick

Alig vártam hogy kiszabaduljak a házból,reggel meg is tettem,elkezdtem gitározni és dalt írni a kertben.Igazán felszabadító érzés volt.Nagyon szerelmes voltam,nagyon boldog,és szabad,annak ellenére hogy mindig megy a vita valami miatt.

Már csak annyi kellett a teljes boldogsághoz hogy a szüleim szálljanak le Chanelről.Ő túl békés a nagy és értelmetlen vitákhoz ráadásul nekem is elég volt már a vitákból.Szerettem volna nyugodtan zenélni,azt a zenét játszani ami a lelkem dala,és nem a dühömé.