Hurrikán után vihar

VIC SZEMSZÖGE:



Miután hazamenünk a szüleim első dolga az volt hogy leálltak vitázni velem.



-Hogy merészeltél megint szembemenni azzal amit mondtunk neked?-ordibált apa-
-Köszi hogy aggódtok az egészségemért gratulálok!-mondtam szarkasztikusan-
-Nem lenne baja az egészségeddel ha nem érdekel az a liba!-válaszolt anya-
-Az a lány megmutatta hogy a világ nem játék,és szórakozás hanem szeretet és egymás kiegészítése meg a magam útjának megtalálása.Három hónap alatt többet tett értem mint ti egész életemben.-érveltem-
-Tessék?-borult ki apu-
-Azt mondom amit érzek.Nem szeretem ezt az életet,azt hogy nem számít az ami a lelkemnek jó.Hosszú idő óta Ő volt az aki meghallgatott ha bajom volt és nem várt cserébe mást csak hogy tegyem ugyanazt vele.-magyaráztam-
-Jó rendben.Jöjjön ide és meglátjuk milyen hatással vagytok egymásra.-
-Nem fog idejönni mert beteg és nem kell neki az is hogy zaklassátok.Olyanok vagytok mint a halak!Ha egyszer rászálltok valakire amíg meg nem döglötök nem hagyjátok abba.-védtem meg-
-Miért viselkedsz a szüleiddel így?-jött le Vanda-
-Szia-vettem fel a csörgő telefont-
-Szia,jobban vagy?-kérdezte törődően Chuchy-
-Igen,már fájdalomcsillapító nélkül is jó a dolog.Te?-érdeklődtem-
-Hát már mozgolódok,de azért táncolni még nem ma fogok.-mondta vidáman-
-Vidulsz mint a vadalma...- nevettem-
-Miért is ne?Vidulj te is!Megtanultál repülni!-nevetett-
-Aúw!Inkább maradok a földön ha lehet kicsim ja és ha lehet akkor te is megkísérelheted ha másért nem az öcséd kedvéért.-nyugtattam-
-Jó rendben de semmi nem biztos,ismersz rólam van szó.-mondta lazán-
-Igaz rólad van szó.A végén CIA titkos ügynökök leszünk a rejtett képességeid miatt.-
-Mármint a fuego malőröm?-találgatott-
-Sí!Az már valami volt!Közben láttam hogy majd kipukkadsz a nevetéstől én meg csak lefagyva álltam.-emlékeztem vissza-
-Figyelj jól két szó New York!-gúnyolt-
-Jó tudom...Brooklyn!-tippeltem-
-Honnan tudod?-lepődött meg-
-Én kérlek mindent tudok!-nevettem-amúgy ráhibáztam-
-Jaj mert Brooklyn a művésznegyed ezt melyik amerikai nem tudja?-gúnyolt tovább-
-Jaj már...Engedj már lubickolni a helyismereti képességeimben!-duzzogtam-
-Jó rendben.Te vagy Vic a profi!-dicsért meg-
-Oh az isteni családos poéntól idáig süllyedt a vérszint?Már bocsi csak ha már aktuális.-vidultam-
-Igen mert az istenek sérthetetlenek.-érvelt-
-Oh igaz.Játsszunk egy játékot:Ne legyen már mindig igazad!Köszike.-ajánlottam fel-
-Nem megy nekem mindig igazam van!-és szinte láttam ahogy csóválja a fejét-
-Ne csóváld a fejed nem látlak de ismerlek Chuchy.-fenyegettem-
-Ismersz?Mi,Nem a CIA?A francba Nicolas küldetés lemondva!Ismétlem küldetés lemondva!-kiáltott-
-Akkor csalódás vagyok?-színleltem szomorúságot-
-Kérlek...-vágta rá leereszkedő hangon-
-Na jó...ez tényleg fájt-váltottam lehangoltra-
-Nem fejeztem be...Kérlek te csalódás?-javította ki magát-
-Oh egyem meg!-hatódtam meg-
-Jézus,Mária,Szent József!Leégeted a spagettit!-kiabált-Mennem kell a tesóm nem tud főzni szia.-köszönt el-
-Fiúból van mégis mit vársz!Szia-tettem le-
-Mit akart?-kérdezett anya-
-Beszélni,megkérdezni hogy jól vagyok-e.-válaszoltam-
-Milyen kedves.-ütött meg cinikus hangot apu-
-Igen az.Közületek senki nem kérdezte meg mióta hazajöttem.-akadtam ki-
-Mit védesz ennyire rajta?Hát nem látod hogy mire megy a játék?Csak az érdekli hogy befúrja magát a családba!-ráncigált-
-A karom el van törve szóval méltányolnám ha nem cibálnál!-ráztam ki magam-
-Bátyó.-jött le Rocío-Gyere segítek.-
-Köszi.-mosolyogtam-
-Ettől függetlenül az hogy nem találkozhattok még mindig igaz!-szólt utánam apa-
-De,fogok vele találkozni!Része az életemnek és nem is lesz ez másképp.-mentem fel-
-Jöjjön ide a lány!-ismételte meg-
-Miért?-kérdeztem-
-Hogy megmutasd tényleg nincs rossz hatással rád!-
-Oké!-fogadtam el a kihívást és írtam egy SMS-t Chanelnak hogy jöjjön át a magyarázattal együtt-



Alig tizenöt perc múlva ott is volt és bár látszott rajta hogy elege van,de ez csak számomra lett egyértelmű a többiek előtt rejtve maradt.Megtettem mindent hogy nevessen és jobb kedve legyen.A szüleim egész este ott gubbasztottak a szobában így a beszédtémák igencsak leszűkültek.



-A koreográfia változott?-kérdezett-
-Nem,nyugi minden maradt.Mrs.Ferro azt mondta nem variál már azért sem mert nem mindenki táncos.-válaszoltam-
-Igaz,meg amúgy nagyon jó a koreográfia úgy ahogy az első körben megálmodtuk,bár a második felvonásba több kellene belőle.-fűzte hozzá-
-Jó lesz az ha felépülsz úgyis rendbe rázódik.-
-Az is igaz három hét és sportolhatok megint csak megnézik hogy minden oké a varrat kiszedése után.-mondta lelkesen-
-Sajnálom hogy ennyi idő kiesett emiatt.-bosszankodtam-
-Így kellett lennie.-vont vállat-
-Láttad ezt?-adtam oda  a telefonomat-
-Még nem.-nevetett amíg megnézte a videót-Köszi nagyon kedves tőletek.-
-Alapvető volt.-mosolyogtam-
-Tudod mi a legjobb édesség a világon?-kérdezett-
-Minden,mivel az édesség minden formában jó.-válaszoltam-
-Nem.A legjobb édesség az a fagyi,lehetőleg sokféle gyümölcsös,gumicukor,pillecukor,csokidarabkák,díszítőcukorka,gyümölcs és gyümölcsszirup keveréke.-
-Illetve a tejszínhab...-tettem hozzá-
-Igaz azt kihagytam!-mosolygott-
-Látod ketten leverhetetlenek vagyunk.-viccelődtem-
-Majdnem.-mondta köhögésbe burkolva-
-Jó majdnem,de majdnem!-mondtam büszkén-
-Én konkrétan nagyon fáradt vagyok,ezek a műtéti utóhatások még érvényesülnek.-ásított-
-Végre bebizonyosodik hogy te is ember vagy.-nevettem-
-Igen...lebuktam-csatlakozott a vicchez-
-Kikísérlek jó?-fogtam meg a kezét lágyan-
-Oké,reggel hívlak vagy hasonló.-mosolygott szelíden-
-Van egy ötletünk.Aludj itt és meglátjuk hogy tényleg jó hatással vagy-e a fiunkra.-jelentette ki apa-
-Apa fejezzétek már ezt be!Elég volt.-fakadtam ki-
-Félsz fiam?-kérdezett anyám kihívóan-
-Nem de szerintem majd én tudom mit akarok.-háborogtam-
-Basta!No puedo pasar un más momento así-akadt ki Chanel-  /Elég!Nem bírok ki még egy percet így!/
-Bocsi.-nyugodtam le-
-Ha a szüleidnek az kell,ám legyen játsszunk velük.-mondta semleges arckifejezéssel és hangon-





CHANEL SZEMSZÖGE:



Vic szülei az idegeimre mentek,de tudtam hogy Vic miatt el kell viselnem a támadásaikat.
Azt mondták aludjak ott hogy lássanak mindent,de nem értem a logikájukat...Feleslegesen cselekszenek ráadásul a fiuk ellen.
Vic megmondta hogy kegyetlen hülyeségek szemtanúja leszek...igaza volt!
Megmutatta a vendégszobát és ott beszélgettünk nagyjából tíz percet mielőtt a szülei bejöttek volna.Áldottam a sorsot amiért apu megtanította hogy kell visszafogni a gonosz gondolatokat így nem estem nekik.
Tíz órakor mondták hogy mindenki menjen a maga helyére aludni.Én csak forgolódtam mivel nem szoktam így lefeküdni aludni.Tizenegy körül Vic átosont én meg majdnem szívrohamot kaptam mert azt hittem meg fognak ölni.


-Alszol?-nyitott be-
-Szerinted?-fordultam felé-
-Szemmel láthatóan nem.-csóválta a fejét-Bocsi a szüleim hülyesége miatt.Illetve köszi hogy így kezeled őket,más már egészen biztosan megfojtotta volna őket az első kanál vízben.-
-Téged szeretlek nem őket.Veled törődöm az meg hogy ők ilyenek,hát legyenek ilyenek,örülök hogy te nem ilyen vagy és ennyi.-mosolyogtam-
-Ha tudnád mennyire szeretlek!-ölelt át-
-Tudom.-pusziltam meg-
-Sajnálom a balesetet.Akaratomon kívül bántottalak.Fordítva kellett volna legyen,nekem kellett volna megsérülni súlyosan és nem neked.-
-Hagyd már élek,és élsz ennél nincs fontosabb.Fájt és fáj és féltem,de látod itt vagyok és ez a lényeg.-fogtam meg nyugtatólag a kezét-
-Hogy lehet valaki ennyire bölcs?-nézett a szemembe mélyen-
-Apu volt bölcs,én csak mellette éltem és tőle tanultam.-mondtam szerényen-De légy te is az...A szülők olykor kiborítanak,de csak vigyázni akarnak minket.-
-Tudom,csak mostanra felnőttem és hibázni akarok hogy tanulhassak belőle.A tökély unalmas.-válaszolt-
-Értem és tisztában vagyok vele hogy rossz érzés amikor irányítani akarnak,de érted van.Igaz idegesítő és igazságtalan,de érted mit mondok.-magyaráztam tovább-
-Köszi hogy mindig tudod mit kell mondani ahhoz hogy jól érezzem magam.-mondta lágyan-
-Köszi hogy kitartasz mellettem.Kvittek vagyunk-csókoltam meg-
-Ilyen kincs mellett nem kitartani bűn lenne.-puszilt meg-Megyek mielőtt lebukom.Aludj jól-
-Te is szerelmem.-öleltem át-




TWITTER:



@chanelfarell:Buenos Días!  ;-*

Reggel együtt indultunk a suliba és végig nevettük az utat kihasználva a kis szabadságot amit a szülőmentes idő adott.A suliban beszélgettünk a többiekkel és elmeséltük Vic szüleinek legújabb hóbortját persze nagy nevetésben törtünk ki mert kifiguráztuk a helyzetet.
Délután Vic szülei ismét elkezdtek vitázni azzal kapcsolatban hogy Vic átjött hozzám este.



-Fiam mit kerestél a vendégszobában este tizenegykor?-kérdezte megrovóan Mr.Chadwick-
-Megnéztem hogy minden rendben van-e mivel műtötték,és ha lázas vagy hasonló akkor az este történik és kezelni kell.Nico mondta hogy nézzek rá mielőtt elalszom.-válaszolt Vic-
-Mégis majdnem egy óra hosszát voltál ott.-tette hozzá Mrs.Moor-
-Mert beszélgettünk.-csóválta a fejét flegmán-
-Miről?-kérdezte az apja-
-Főképp az előadásról.Tudod megsérült és lemaradt a koreográfia esetleges változásairól.-adott választ kicsit dühösen-
-Vanda nem ezt hallotta este.-nézett dühösen rám Mr.Moor-
-Vanda úgy látszik álmában is problémákkal küzd.-mondta Vic szarkasztikusan amin önmagamban nagyon jót nevettem,de kívül visszafogtam a robbanást-
-Mert mit hallott?-kérdeztem-
-No importa.-nyugtatott Vic-
-Esta vez voy por ti,voy.-tettem hozzá-
-Ez jó volt.-nevetett Vic-
-Van ez a kis problémám.-pirultam el-
-De ez a "probléma" vitte előre a Move előadást.-érvelt Vic-
-Ki tudja.-vontam vállat-
-Óhajtanátok idefigyelni?-kiabált az anyja-
-Bocsánat.-tért vissza Vic a helyzetbe-
-Oh leesett...volna ha lenne minek leesnie.-kaptam észbe-
-Nyugi New York!-nyugtatott Vic-
-Jaj bocsi mindig elfelejtem hogy California gyengédebb vidék.-nyugodtam le-
-Legalább őszinte vagy ellenben másokkal.-vont vállat-
-Fiam az egyetlen aki hazudik az ez a lány.-mutatott rám Mr.Moor-
-Miben hazudtam?-lepődtem meg-
-Miért érdekel Vic?-kérdezett Vanda-
-Mert nagyszerű ember és zseniális művész aki mindig jobb kedvre derít.Ha ismernéd akkor pontosan tudnád.-adtam határozott választ-
-Megható-hitetlenkedett az anyja-
-Basta!Részemről ennyi,nem vitázok olyanokkal akik nem hallgatják meg igazságosan a másik felet hanem neki esnek.Nem is próbáltak megismerni,én legalább megpróbáltam eleget tenni a kéréseiknek.-borultam ki-
-Igaza van.-értett egyet szerelmem-
 -Nem szeretem a vitát.A fia tudja hogy mit érzek iránta és aki ismer tudja hogy nem használom ki az embereket és nem akarok ártani senkinek számomra ez a fő.Aki megítél azzal pedig nem tudok mit kezdeni.-zártam le a vita rám eső részét-
-Beszélgettünk és mind tudjuk hogy Vanda minden szava hazugság de nem találtok rajta fogást,mert tökéletes!Nem tudtok mást mondani csak koholni.-kelt a védelmemre Vic-
-Tökéletes?-kérdezett vissza anya-Csak nézz rá egy ócska paraszt!-
-Tehetséges énekes,csinos táncos,remek lány akire bármit rámernék bízni!-válaszolt-
-Szóval csinos.-
-Igen az,de semmiképpen sem könnyelmű ha az lenne egyből jártunk volna,de mint tudjuk ez nem így volt mert biztosan tudni akarta hogy nem a szexre kell mivel nem pasizni hanem tanulni jött.-emlékezett vissza-
-Que memoria!-ámultam el-
-Hmmm....nem is tudom kitől tanultam el.-gúnyolódott-
-Csak nem?-színleltem meglepődöttséget-
-Csak de.-vágta rá-
-Tessék?-szólt közbe az apja-
-Azt mondtam hogy milyen jól emlékszik erre válaszolt.-válaszoltam és felment bennem a pumpa-
-Hagyjad Chuchy úgyis apuci kicsi lányának fognak hinni aki hazudik.-elégelte meg Vic is a vitát-Mi tudjuk mi történt és mi nem nekem az a fő.Falnak beszélni felesleges.-
-Mehettek is,Vic ennek a dolognak vége.Nem akarom ezt a lányt többet a közeledben tudni.-mondta apa-
-Mert visszatart ami neked jó...Mindegy.Legalább érje majd meg nektek amit csináltok.-
-Szerintem hagyjuk elegem van a vitából és a varratom is fáj a tesóm pedig írt hogy kellenék neki szóval egyáltalán nem tudok figyelni arra ami nem igaz.-kapkodtam a gondolataimat-
-Vikram kísérd ki a lányt.-utasította az anyja-


Vic nem válaszolt hanem csak csinálta amit kellett kimentünk és elköszöntünk egymástól.
Hazamentem és kóvályogtam a fejemben záporozó sok sok gondolattól és aggódtam Vicért.
Mondjuk úgysem tudják megakadályozni hogy találkozzunk,legrosszabb esetben is tudunk telefonálni és neten beszélgetni.
Mikor hazamentem Nico a szobámban várt rám,eléggé letörtnek látszott.



-Öcsi mi a baj?-öleltem át-
-Igazad volt.Silvia becsapott.-válaszolt röviden-
-Jaj Nico egyem meg.Mi történt?-kérdeztem-
-Láttam ahogy egy másik sráccal smárol-mondta szomorkásan-
-Aj te!Imádlak és fáj hogy így alakult.Egy ilyen sráccal nem szabad így bánni!-mondtam együttérzően-
-Mindegy szerencsére nem voltam benne túl sok ideig így még könnyen kikavarodtam belőle.-vont vállat-
-Nem mindegy édesem!-néztem szomorúan-
-Megcsalt,mert egy rossz ember inkább örülök hogy nem volt több idő mire rájöttem.-ölelt át-Köszi hogy mellettem álltál-
-Imádlak öcsi!-pusziltam meg-
-És én is téged.-mosolygott-




Este tovább beszélgettünk és elmeséltem neki mit műveltek Vic családtagjai.Együtt voltunk,pátyolgattuk egymást és próbáltunk lelket önteni a másikba.A másik problémánk pedig az volt hogy Bob egyre közelebb került anyuhoz és egye inkább úgy tűnt hogy beköltözik a lakásba....